Szirmay Márta (Kaposvár, 1939. október 9. – Kaposvár, 2015. január magyar opera- és dzsesszénekesnő (mezzoszoprán és alt).

Nyolcéves korában kezdett zongorázni tanulni, majd konzervatóriumot végzett, végül énektanulmányokat folytatott. Kezdetben ingadozott a könnyű- és a komolyzene között, a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Jazz-együttesének tagja volt,[4] majd elkészítette első szólólemezét sztenderdekből, táncdalokból. Zenetanári diplomája megszerzése után, 1963-ban fordult hosszú időre a komolyzene felé, ekkor szerződtette az Operaház, ahol Alban Berg Wozzeckjének Margaretje volt az első bemutatója, főszerepet a következő év őszén kapott, mikor az Anyát alakíthatta Szokolay Sándor Vérnász c. operájában. Gyorsan a társulat vezető drámai mezzó/alt énekesnőinek egyikévé lépett elő. Koloratúr szerepben is kipróbálhatta magát, 1965-ben címszereplő volt Rossini Hamupipőkéjében. Énekesnőként sokoldalú és temperamentumos volt, mint színésznő, elsősorban drámai hősnőket játszott, emellett karakterszerepekben is remekelt. Rendszeres fellépője volt az oratórium- és dalesteknek. Művészetét 1968-ban Liszt Ferenc-díjjal (II. fokozat) ismerték el.

Külföldi karrierje 1967-ben, egy bécsi vendégfellépéssel kezdődött, egy évtized múlva végleg elhagyta a budapesti társulatot, és előbb Londonban, majd 1978-ban Kölnben telepedett le. Utóbbi város operájának tagjaként járta Európa és Dél-Amerika színpadait. Itthon és külföldön számos kortárs mű ősbemutatójában vett részt. Idővel a spanyolországi Calpéban is lakást vásárolt. Az 1980-as években újra énekelt dzsesszt. 1989-ben Nyugat-Németországban jelent meg második lemeze ebben a műfajban, amin Dudás Lajos mellett énekel.[5] Nyugdíjba vonulása után hazaköltözött Magyarországra, szülővárosában, Kaposváron töltötte az őszt és a telet, majd tavasztól nyárig szeretett calpei otthonában élt.