A Cigánybáró
Az operett a XIX. század közepén alakult ki a francia vígoperából. Zenés, táncos vígjáték, amelyben a prózai dialógusokat énekszámok és dalbetétek törik meg. Tematikáját tekintve mindig egy érzelmes, szerelmi történet áll a középpontjában. A szórakoztató szöveg, a könnyen érthető, dallamos zene, a látványos színpadképek és a díszes jelmezek hamar a fejlődő városi polgárság legpopulárisabb műfajává tették. S mint ilyen fontos propaganda volt az aktuális hatalom kezében. Az operett kizárólag színpadi műfaj, ezért jelenidejűsége még erősebb, mint más színdaraboknak, ebben rejlik hatása is. Az osztályellentétek leküzdhetők, a szellemes szöveg és a sok csattanó képes lecsillapítani a valós viszonyokkal szembeni elégedetlenséget. A valóságot átteszi az illúziók világába, ezzel kielégíti a néző elvárásait.
Témánkban a legfontosabb operett az 1885-ös Cigánybáró, amely teljesen más világba emeli az eddig megismert cigányfigurát. A Cigánybáró forrása Jókai Mór Szaffi című novellája, ezt írta át operett-szövegkönyvvé Ignaz Schnitzer. Cselekménye a kiegyezés utáni osztrák-magyar viszony szórakoztató, a XVIII. századba vetített feldolgozása, amelyben a cigányok nem elszigetelten élő, titokzatos népcsoport, hanem egy ideális közösség, amely a hosszú távollét után hazatérő birtokost, Barinkay Sándort örömmel fogadja. A címszereplő szerelme egy cigány lány iránt társadalmi és erkölcsi problémákat vet fel, majd mikor a lányról kiderül, hogy török hercegnő, az "osztálykülönbség" problémája fordítva jelentkezik. Jókai novellájában rangtól függetlenül mindenki azonos társadalmi szinten áll, ami valószerűtlenné teszi a történet további elemeit is, de az operettben sem tűnik el teljesen ez a szemlélet. Közvetlen és rejtett utalásai a cigányokra, a liberális politika békülékeny és toleráns kisebbségi politikájának bemutatása. A politikai gyakorlat természetesen nem mindig felelt meg ennek az elméletnek. Értelmezhető a darab a cigány kisebbség tiltakozásaként, akik nem fogadják el a velük szemben táplált előítéleteket az elfogult többségtől, akik elhatárolják magukat az "ellenséges és tolvaj" cigányoktól.
A Cigánybáró a valósággal ellentétben rokonszenves képet fest Magyarország soknemzetiségű lakosságának testvériségéről, és ez megfelelt a Bécsben élő utópisztikus szemléletnek, miszerint Magyarország a "természeti idill sértetlen világa"12. A cselekmény helyszíne a Temesi bánság, amely a monarchia etnikai-kulturális mikrokozmoszának tekinthető, magyarok, zsidók, szerbek, románok, bolgárok és cigányok éltek együtt. Az operett a soknemzetiségű együttélés propagandája volt, és egyben a nacionalista szemlélet kritikája is.
Pedig valójában - a Cigánybáró operettvilágával ellentétben - a XVIII. században a cigányok a Monarchia kitaszított népe voltak, patkoló- és fegyverkovácsként szolgáltak a birodalomnak, és csak a XIX. században jöttek létre azok az idealizált klisék, amelyek a cigányt a természet ölén élő, a civilizációtól érintetlen népként kezelték.
Jókainak a librettó alapjául szolgáló művében árnyaltabb alakok szerepelnek, tehát van bennük demokratikus, romantikus, szentimentális vonás, és persze a régóta jól ismert humoros elemek, de már az ő novellájában sincsenek jellemek. Valahogy úgy, ahogy a drámatörténeti korszak talán összes színművében. Mert hiába éltek évszázadok óta együtt a cigányok a magyarokkal, és hiába formálódott folyamatosan a róluk kialakított kép, hiába a sokszínű ábrázolás, ha igazán realisztikus karakterek akkor és azóta sem jelentek meg a magyar drámatörténet cigányfiguráinak életre hívásakor.

forrás:http://beszelo.c3.hu/02/0708/12szollosy.htm