Ábrahám Pál zeneszerző, karmester, a jazz-operett, revü-operett műfajának egyik megalkotója, legismertebb képviselője, számos 1930-as évekbeli magyar és külföldi filmzene szerzője 125. éve, 1892. november 2-án a vajdasági Apatinban látta meg a napvilágot, bár házassági anyakönyvében a közeli Zombort írják születési helyének.[1]  Mindkét város 1920 után Magyarországtól Jugoszláviához került, jelenleg Szerbia része.

Gyermekkoráról keveset tudunk. Születésétől az érettségi letételéig Apatinban, a Duna-parti, zömében németek lakta városban élt. Ükapja, az askenázi zsidó kereskedő Wolf Abraham 1763-ban telepedett le itt, Csehországból érkezett a Mária Terézia által kezdeményezett nagy telepítési programmal.[2] Az Ábrahám család leszármazottjai is kereskedők lettek, vagy bankárok.  A Zombori Királyi Törvényszék bejegyzése szerint a zeneszerző nagypapájának, Ábrahám Hermannak[3] (1832–1908) 1876-ban vegyeskereskedése volt Apatinban,[4] és a helyi takarékpénztár igazgatóságának is tagja volt. Fiai közül Sándor termény-, kender-, vegyeskereskedést nyitott,[5] Hugó fia az Apatini járás gazdasági tudósítója volt,[6] Jakab fia[7] (1859–1909)– Ábrahám Pál édesapja (1859–1909), 1896 májusáig nagyapja cégében dolgozott, ez megszűnt,[8] ezután egy kis magánbankot vezetett, és tiltakozott az ellen, hogy fia bohémpályára menjen és muzsikát komponáljon. „Tessék a bankszakmában maradni” – mondta.[9] Jakab 1892 elején feleségül vette a 20 éves Blau Flórát (1872–1943),[10] Blau Rezső mohácsi közszállító és építkezési vállalkozó[11] és Freund Jeanette lányát,[12] és november 2-án megszületett fiuk, Pál, 3 év múlva pedig László, aki az I. világháború alatt elhunyt.

[1] https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6M8H-LX?i=133&wc=92QB-16F%3A40678301%2C51334101%2C1077268102%3Fcc%3D1452460&cc=1452460; Familysearch. Hungary Civil Registration Budapest

[2] Klaus Waller: Paul Abraham – Der tragische König der Operette, 2017. 17–18. o.

[3] http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_A01@0416; Gyászjelentés Ábrahám Herman (†Apatin, 1908)

[4] Központi Értesítő, 1. évf., 24. sz., 1876. máj. 16. Arcanum Digitális Tudománytár [ADT] 126. o.)

[5] Központi Értesítő, 10. évf. 78. sz., 1885. okt. (ADT 589. o.)

[6] Budapesti Közlöny, 38. évf. 95.sz.  1904.ápr. 24. (ADT 146. o.,1.o.)

[7] http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_A01@0416; Gyászjelentés Ábrahám Jakab (†Apatin, 1909)

[8] Központi Értesítő, 21. évf. 2. félév, 56, sz. 1896. júl. 9.   (ADT 974. o., 974. o.)

[9] Színházi Élet, 1933. 6. sz.  Maga csak tudja… (ADT 28. o., 30. o.)

[10] https://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GSvpid=48092136&GRid=129876093&; Flora Blau Abraham (1872-Bp., 1943)

[11] Budapesti Közlöny, 63. évf.  287. sz. 1929. dec. 15. (ADT 105, 5. o.)

[12] http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_A01@0416 (lásd a 3. sz. jegyzetet).

Pali 1898-ban, 5 évesen kezdte meg az apatini zsidó elemi iskolát és bizonyítványában láthatjuk, hogy az első osztályt kitűnő eredménnyel végezte, anyanyelve magyar, édesapja pedig kereskedő volt.[1] Ezután gimnáziumba került.  Életének ezen időszakáról így beszélt: „Nem mondom, hogy a legjobb tanulók közé tartoztam, de matematikából egyike voltam a leggyengébbeknek. Nyolcadikos koromban osztályvizsga előtt a tanár úr utolsó alkalmat adott arra, hogy javítsak. A cosinus-tétel alkalmazásáról érdeklődött nálam. Természetesen meg sem tudtam mukkanni. A tanár úr mérgesen ütni kezdte az asztalt: – Nézze Ábrahám, én magát nem buktatom meg, ha már felvergődött nyolcadik osztályig! De figyelmeztetem, hogy az érettségin is ezt fogom kérdezni magától… Így átmentem az érettségin.”[2] Édesanyja, a zongoratanárnő Flóra tanította a csodagyereknek tartott Palit zongorázni, aki már 5 évesen kis dalokat készített, 8 évesen pedig a helyi katolikus misét kísérte.

A Zeneakadémiát 17 éves korában, miniszteri engedéllyel kezdhette meg 1910-ben, ekkor Budapestre költöztek édesanyjával. Tanulmányait hamarosan megszakította, mert kereskedelmi iskolába iratkozott. Végül a Zeneakadémiát 1913–1916 között járta ki zeneszerzés és cselló szakon, és szerzett kitűnő eredménnyel – egyedül a zongorából volt jeles – abszolutóriumot. A zeneszerzést Herzfeld Viktortól, a hangszerelést és partitúraolvasást Siklós Alberttől tanulta, a karnagyképzőt is elvégezte, lázas ambíciói voltak. 1916 májusában a Filharmóniai Társulat bemutatta a Zeneakadémia zeneszerzést végzett 4 növendéke kompozícióját, Ábrahám gordonkaversenye „hatásosan aknázza ki hangszere színbeli és hangzásbeli lehetőségeit”.[3]

1917-ben a Modern Színpadon mutatták be Mohácsi Jenő szövegkönyvére írt Etelka szíve című egyfelvonásos báboperáját, amely „lírai formában festi az ifjú és az öreg szívek küzdelmét”.[4]

1920-ban sikere ellenére kénytelen volt abbahagyni a muzsikát, még a tiszteletükre adott bankett költségeit is maguk állták. Díjat is nyert, mindhiába. Ezután mindenfélével próbálkozott.  Barátai tanácsára tőzsdeirodát nyitott a Nádor utca 24. sz. alatt. Ez kezdetben jól jövedelmezett, Mátyásföldön villát vásárolt magának, ügyfelei főként a művészvilágból kerültek ki, akik gyakran nem tudtak fedezetet nyújtani. A tőzsdei válság viszont utolérte, rosszul, hosszra spekulált és másfél milliárd koronát bukott. Cserébe felajánlotta ingóságait, követeléseit és papírjait, de

[1] http://www.paul-abraham-bio.de/archiv%201.htm  Paul Abraham Kindheit und Jugend

[2] Színházi Élet, 1936. 52. sz. Diákcsemege c. cikk (ADT 145, 151. o.)

[3] Budapesti Hírlap, 36. évf. 150. sz., Új magyar zeneszerzők 1916. máj. 30. ( ADT 469., 11. o.)

[4] Színházi Élet, 1917. 21. sz. Művészi bábjátékok (ADT 18. o., 15–16. o.)

került.[1] Hamarosan szabadult, de tartozásait folyamatosan fizetnie kellett.[2] 1925-ben sportirodát rendezett be, jól ment, mellette énekesnőket korrepetált. Leutazott nagymamájához, ahol 48 sikeres angol dalt írt a rádiónak, ezzel beérkezett, le lett kötve Rózsavölgyiékhez és a Bohem Verlaghoz.[3]

1927-ben Mihály István szövegíróval „film-operett” zenét írtak a Napkelet asszonya című némafilmhez, és mint „könnyű” muzsika szerzőjének is ismert és becsült lesz a neve. Zeneszámai ötletesek, dallamosok, pattogó ritmusúak, kivétel nélkül csupa sláger.[4] Még ez évben a Budapesti Operettszínház karmestere lett, ahol egy új típusú operett megírására kérték fel, amelyet a zenekari árokban jazz-zenekar szólaltatott meg. A Zenebona című operett librettóját Lakatos László és Bródy István írták, 1928. március 2-án mutatták be a Budapesti Operettszínházban. Pattogó ritmusú amerikai tánc- és énekszámai slágerekké váltak. „Ez az Ábrahám Pál nagy tehetség, kitűnő muzsikus. Néhai jó Jacobi Viktorhoz hasonlítható tehetségben, tudásban, finomságában, melódiáinak választékosságában és bőségében. Egészen bizonyos, hogy az új magyar operettet tőle kapjuk majd idővel.”[5] Ábrahám a bemutató előtt karmesterként tüntette fel magát, csak a siker után árulta el, hogy több dalt ő írt, közte a Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz című örökzöldet, és úgy látta: „A jazz ma már nem próbálkozás. Ma már: érték, eredmény. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt a műfajt fejlesszem…”[6]

Októberben bemutatták első önálló operettjét, Drégely Gábor Kisasszony férje című népszerű vígjátékára írt Az utolsó Verebély-lányt, amelyhez a versszövegeket a kiváló Harmath Imre alkotta.  A Teve van egy pupú című slágert egész Budapest dúdolta, és „minden egyes zeneszáma telve van ritmussal, meglepő fordulattal, zenei tréfával. Zenekara egy cimbalommal megerősített jazzband, melyből néha szinte szimfonikus hatásokat hoz ki.”[7]

1929-ben Budapesten forgatták a Melodie des Herzens című német némafilmet, de hirtelen hangosfilmre váltottak, és kellett egy zeneszerző, Ábrahámra esett a választás, aki egy nap alatt írta meg a 32-es baka vagyok című máig is népszerű nótát, amely világsikerének kezdetét is jelentette.

1930-ban újabb jazz-operettet írt, ezúttal Földes Imre színműíróval, a Viktóriát, amelyet a Király Színház 1930.

[1] Pesti Napló, 75. évf.  26. sz. 1924. jan.  31. A zeneszerző tőzsdebizományos bukása (ADT 331. o., 7. o.) 

[2] Újság,  22. évf. 26. sz. 1924. jan. 31. Letartóztatták a művészvilág tőzsdését. Egy fiatal muzsikus tragédiája (ADT 319. o., 8.o.)

[3] Színházi Élet, 1928. 12. sz. Pesti karrier (ADT 36–37., 34–35.o.)

[4] Újság, 3. évf. 136. sz. 1927. jún. 18. Napkelet asszonya (ADT 312. o., 12. o.)

[5] 8 Órai Újság, 14. évf. 48. sz. 1928. febr. 28. Elsimult a „Zenebona” zenebonája (ADT 262. o. 10. o.)

[6] Pesti Napló, 79. évf. 1928. márc. 4. A Fővárosi Operettszínházban siker van (ADT 104. o. 20. o.)

[7] Újság, 4. évf. 234. szám. Az utolsó Verebély-lány, 1928. okt. 14. (ADT 243. o., 17. o.)

címmel Németországban és Ausztriában óriási siker lett. Németországot Ábrahám zenéje „úgy hódította meg, hogy nem is kell neki más, csak ő és hogy ez az ízlés mennyire korrespondál az angolokéval, bizonyíték rá, hogy a Viktóriát egyfolytában 870-szer játszották egyedül Londonban.”[1] Igazi sláger-operett, olyan dalokkal, mint a Nem történt semmi, csak elválunk csendben, a Honvéd banda szól a Stefánián, Ahol az ember felmászik a fára, Pardon Madame, Mausie, Lesz-e úgy, mint valamikor rég. A Viktória volt Ábrahám világhírsikerének valódi kezdete. Az operettben a jazzes, magyaros, oroszos és japán dallamok váltják egymást a darab színhelyeivel összhangban, ez későbbi munkáiban is mindig jellemző.

A világsiker ezután következett. Földes és Harmath újabb librettót írt számára. A német verziót – akár a Viktóriánál – a világhíres Alfred Grünwald szövegkönyvíró és Fritz Löhner-Beda dalszövegíró alkották.[2] A Hawaii rózsája jazz-operett fordított utat tett meg. A premierre a németországi Lipcsében 1931. július 24-én került sor, a Neues Theaterben Die Blume von Hawaii címmel óriási sikerrel. Zenéje és története is különleges, újszerű, érződik rajta az amerikai néger jazz hatása, az érzelmes operettáriák pedig már a magasabb zenei ízlés igényét is kielégítik. A Hawaii lett a Weimari Köztársaság legtöbbet játszott operettje, és napjaikban is játsszák német nyelvterületeken.

A darab a külföldi sikerek után, 1932 januárjában érkezett a Király Színházba. A partitúra több száma már népszerű lett a premier előtt, „Ábrahám ugyanis külföldi tartózkodása alatt egészen kitűnő karmester lett. Szuggesztív erejű, aki nagyszerűen kezében tartja együttesét és minden lehetőségét tökéletesen kihasználja. Már a főpróbán szorongásig megtelt a nézőtér és dörgő taps fogadta, amint bevonult a zenekarba, akiket ő maga is hatalmas tussal üdvözölt. [...] A Hawaii kedves, mulatságos mese, a zene: mindvégig tipikus Ábrahám-muzsika, mindjárt első halásra meghódította a közönséget és állandó darabja már a külföldi operettszínházaknak.”[3] Az jazz-operett slágerei: My Golden Baby, Ittam egy kis pityókát, Van egy díványbabám, Jól szól ez a jazzband, Egy Johnny vagyok, utóbbiban a néger bárénekes szerepét mindig feketére festett arcú fehér színész alakította, mivel négerek még nem léphettek fel.

A premier után Ábrahám interjút adott a Színházi Életnek: „Soha így nem féltem, mint a Hawaii pesti premierjén. Ezt akár írásba is adhatom! –Add! – Tessék! [...] Egy szikrát se tudtam aludni az éjjel, mondja Ábrahám Pál, és mind a két kezét üdvözlésre nyújtja. – Még

[1] Újság, 8. évf. 118. sz. 1932. máj. 31. Vasárnap délután Ábrahám Palinál (ADT 409 .o., 5. o.)

[2] http://www.operetten-lexikon.info/?menu=295&lang=1

[3] Újság, 8. évf. 17. sz. 1932. jan. 22. Színház – Zene: Hawaii rózsája. Főpróba a Király Színházban (ADT 306. o., 8. o.)

most is a fülembe dübörög az a spontán üdvözlés, amivel a főpróba és a premier publikuma fogadott. Berlinben is lelkes a premier-publikum, ott is tudnak szeretni és ünnepelni, de ahogy itt csinálják, azt nem tudja a világ egyetlen publikuma se” [...] Első kacérkodásom a könnyebb műfajjal egy sanson volt, amelyet Szép Ernőnek egy kis darabjához írtam. A siker végkép elcsábított. [...] A Hawaiit eddig 67 színpadon játszották, 168 színházban folynak az előkészületek és a világ minden kultúrnyelvére lefordították, a premierek kedvéért rövidesen körbeutazom a világot.[1]

Ábrahám Pál különleges egyéniség volt. Az Esti Kurír beszámolója: Ábrahám dirigál, bizarr kép. Megszólalnak a főpróba megkezdését jelentő csengők. „Ábrahám a nézőtér utolsó soraiból szalad előre. A zenekart a nézőtértől elválasztó korlátot hatalmas lendülettel átugorja és a karmesteri pulpitus mögött elhelyezkedik, [...] a következő pillanatban már felugrik és kabátja jobb belső zsebéből előveszi kicsiny mogyorófa pálcáját. Kabátját ezután messzire eldobja feje fölött. A kabát körülbelül a zsöllye negyedik soráig esik [...] felemeli jobb kezét és a vezető hegedű felé mutat. Aztán bal kezével ráköszönt a fúvósokra és a slágwerkekre. Ezután bal kezével a szája elé ernyőt varázsol, majd jobb karját az ég felé böki, azután leül, majd ismét felugrik, óráját maga elé teszi, óráját visszateszi zsebébe, pálcáját jobb kezéből átteszi a bal kezébe, hátranéz a publikumra, a bal kezéből a pálcát jobb kezébe helyezi, ülőhelyéből felemelkedik, legalább hatvan foknyira előre dől, jobb kezével a magasba int és a zenekar belekezd a Hawaii nyitányába. Mindez [...] húsz másodperc alatt történik.”[2]

A sikerrel nő az előadások száma és a bevételek is, óriási vagyonhoz jut, amelyből kifizeti tőzsdéseit.[3]  Eközben egész nap dolgozik, dalokat ír operettekhez, filmekhez, saját jazz-zenekart vezényel Berlinben, felvételeket készít. Közben napi 30 kávét iszik, 3 doboz cigarettát szív. Éjszaka Berlin utcáin kóborol, bárokba, könnyű lányokhoz jár, kaszinókban játszik nagy összegekkel,[4] luxusautókkal jár, drága, elegáns ruhákat visel, de a berlini szegény magyaroknak is adakozik.

A Kurfürsterdamm mellett, a Fasanerstrasse 33. alatt rokokó villát vesz, és drága, antik bútorokkal, értékes festményekkel, szőnyegekkel és porcelánokkal rendezi be. A villában rendezett gulyás-partikon Berlin művészvilága, színészek, színház- és filmkészítők adják egymásnak a kilincset, kaviáros szendvicset, drága italokat fogyasztanak, zenélnek, alsós

[1] Színházi Élet, 1932. 6. sz. Hajnali ntervjú Ábrahám Pállal a „Hawaii” premierje után . (ADT 32. o., 30–32. o.)

[2] Esti Kurir, 10. évf. 17. sz. A függöny mögött. Csütörtök 1932. jan.  22. (ADT 172. o., 8. o.)

[3] Színházi Élet, 1933. 6. sz.  Maga csak tudja (ADT 28. o., 30. o.) 

[4] Klaus Waller: Paul Abraham. Der tragische König der Operette Eine Biographie. 2017.  88–89. o.

„kaláberes” kártyapartikat játszanak.[1] Az Újság című napilap írja: „Ez olyasvalami, mintha azt mondanám, a Lendvay-, vagy a Munkácsy-utcában, ötven-száz lépésnyire az Andrássy-úttól. Viszont ezt a fejedelmi pompát [...] nem tudom összehasonlítani budapesti vonatkozásban semmivel. A holdas parkban magyar akácok virágzanak, fülemülék csattognak szerelmesen, a kert végében egy intim kis sarok, egy nádfedeles kunyhóféle, melyet az orgonák fehér és lila virágai illatosan magukhoz ölelnek. Ide vonul el Ábrahám Pali mindössze egy plajbásszal és néhány ív kottapapírossal a kezében [...] a legteljesebb magányban és áhítatos csendben veti papírra az ő ezerféle színben tarkálló melódiáit.”[2] A mérhetetlen mennyiségű megrendelést nem győzi, hangszerelőket is fizet, többek közt barátját Kemény Egon zeneszerzőt.

1932-ben újabb operettet ír, Bál a Savoybant, amely a legismertebb és a legtöbbet játszott műve. Európa számos országának színpadán napjainkban is műsoron van, Magyarország mellett például Németországban, Ausztriában, Svájcban, a volt szovjet tagállamokban, Olaszországban, Erdélyben.

Az Est című bulvár napilap írta: „A Ball im Savoy-nak tegnapi premierje Berlin páratlan társadalmi és színházi eseményévé lett. Elsősorban a ragyogó közönségről kell megemlékezni, amelyhez hasonló még nem töltötte meg a Grosses Schauspielhaus lampiondíszes hatalmas nézőterét. Kancellársága óta először jelent meg a színházban Schleicher, feleségével az első páholyban.  Ott volt dr. Sahm Berlin főpolgármestere, számos politikus és a művészvilág legjelentősebb képviselői. Rotter a rendező és a színpadon 300 ember szerepelt, 50 tagú zenekar játszott. [...] A siker mindent felülmúló ünnepléssé emelkedett a harmadik felvonás végéig, Ábrahám Pál bőséges invenciójú muzsikája 16 nagy számával a komponista legszebb alkotása. Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár külön-külön is nagy sikert aratott. [...] Éjfél után ért véget az előadás, de a közönség még egy félórát maradt a színházban, és újra meg újra a függöny elé tapsolta a nagy siker részeseit: a színészeket és a zeneszerzőt.”[3] A további előadásokra minden jegy már elővételben elkelt.

A szerencsétlen fordulat ekkor következett, elvágva Ábrahám további lehetőségeit, életét. 1933. január végén Adolf Hitlert kancellárrá választották, és emiatt a darab teljes gárdája – szerzők, rendezők, színészek – otthagyták Németországot, majd Bécsbe és Budapestre mentek. Berlinben a német hatóságok lefoglalták a komponista luxusvilláját benne

[1] https://www.criticailapok.hu/component/content/article/23-2005/37975-nem-toertent-semmi-csak-elvalunk-csendben; Criticai Lapok, 50 éve halt meg Ábrahám Pál.

[2] Újság, 8. évf. 118. sz. 1932. máj. 31. Vasárnap délután Ábrahám Palinál (ADT 409. o., 5. o.)

[3] Az Est, 23. évf.  290. sz. 1932. dec. 26 . Ragyogó külsőségek között óriási sikerrel mutatták be Berlinben Ábrahám Pál új operettjét (ADT 269. o., 23. o.)

maradt vagyonával, és sofőrje, akire rábízta még kiadatlan 200 szerzeménye őrzését, egyenként eladta azokat, „no name szerzők” neve alatt váltak ismerté.

Ábrahám ezután Budapest és Bécs között ingázott, de voltak bemutatói pl. Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban is.

Ábrahám Pál ÁbrahámPál-zongorázik1935.jpg

1933 végén került sor a Bál a Savoyban budapesti premierjére a Király Színházban, Daisy Parker, a férfiruhát viselő női zeneszerző szerepét Rökk Marika játszotta.  Az operett slágerei Tangolita, Kenguru, Mr. Blue and Lady Blő, Toujours l’ amour.

A következő operettjei az 1934-ben Alfred Savoir Nagyhercegnő és a szobapincér című komédiája alapján írt Märchen im Grand-Hotel és az 1935-ös indokínai témájú Dzsajna, a teaház lánya egyaránt a Theater Wienben került premierre, utóbbi mű első fele operaszerű, a második pedig revü, táncosoperett pikáns harmóniákkal, új ritmusokkal, a zenekar hangzása Stravinskyt idézi.[1]

Az előbbi darabot Szegeden Mozihercegnő, majd a budapesti Kamara Színházban Mese a Grandhotelben címmel tűzték repertoárra, Ágai Irénnel a főszerepben, kamara-operettként szimfonikus zenekarral és vokál kvartettel.[2] 1934-ben írja egyik legnépszerűbb filmzenéjét, a Szép Ernő regényéből és Székely István rendezésével készült örökzöld Lila akácot a Hallo Baby, ha este szabad című dallal.[3] 1935-ben a Magyar Színházban került színre a Békeffi István–Halász Imre librettisták által írt Történnek még csodák című humoros zenés vígjátéka, Bársony Rózsi főszerepével. Érdekesség, hogy a színpadon egy teniszmeccs is folyik.[4]

1936 karácsonyára újabb siker-operettet ír, ezúton Szilágyi László, Kellér Dezső és Harmath Imre szövegírókkal, a 3:1 a szerelem javárat, amely néha még napjainkban is látható kisebb színházakban. A történetet az 1936-os berlini olimpiát megnyerő magyar vizilabda csapat ihlette, a sport-operett főszereplői Bársony Rózsi és Dénes Oszkár voltak. A 8 Órai Újság szerint „nem volt még muzsikus a világon, akinek mindig, minden sikerült. [...] Ábrahám is megtorpant talán egy pillanatra, de rázott egyet magán és új sikerek felé viszi hajóját. Ez a legújabb partitúra csupa gyönyörűség és csupa lehetőség újabb világsikerre. Az

[1] Az Est, 26. évf. 292. sz. 1935. dec. 22. „Dzsajna” Ábrahám Pál új operettje a Theater an der Wienben  c. cikk (ADT 294. o., 6. o.)

[2] Pesti Napló, 87. évf. 50. sz. 1936. febr. 29.  Mese a Grand Hotelben c. cikk (ADT 621. o., 13. o.)

[3] Ujság, 10. évf. 129. sz. 1934. június 10..  Akácvirágzás a Nefelejts-utcában (ADT 142. o., 16. o.)

[4] 8 órai Újság, 21. évf. 83. sz. 1935. ápr. 11.  Színház, Tenisz-match a színpadon (ADT 114. o., 12. o.)

új Ábrahám-muzsika színes, melódiában gazdag, ötletes és népszerűségre hajló, amilyen a Zenebona volt, sőt: még annál is különb. És különb mindennél, amit Ábrahám Pál valamikor is komponált.”[1] A darab slágerei: Álmaimban már láttalak, Beleszerettem magába, Black walk. 1937-ben Roxy und ihr Wunderteam címmel a Theater an der Wien, majd a trieszti operett-fesztivál is játszotta, a dalok egy részét kicserélték és focisták lettek a főszereplők. Végül ez a verzió került megfilmesítésre magyar és német nyelven.

Ábrahám 1937-től már Ausztriában sem mutathatott be több operettet, filmzenét, bár utóbbit még írt álnéven.  Ezután főként magyar filmzenéket alkotott a Mai lányok, Pesti mese, Családi pótlék, Viki, Hotel Kikelet című filmekhez, olyan slágerekkel, mint Jó reggelt itt a tej, Négy cilli, hat cilli, Most megsúgom én, Hallod te ló.

1937 és 1938 karácsonyán mutatták be Júlia, majd Fehér hattyú című operettjét – Honthy Hanna főszerepével – a Városi Színházban, a mai Erkelben. Utóbbi a tragikus sorsú világhírű orosz cári balett táncosnő, Anna Pavlova életét dolgozta fel és „muzsikája szép és megkapó. Meleg dallamai szívből fakadtak és a szívekhez szólnak.”[2] A Júliában felcsendül egy revizionista nóta, Kis Komárom, nagy Komárom és a Ma este Burgban című szép tangó és a Sing-sing című dal. A két librettót itt is a Földes–Harmath páros írta.

1939 tavaszán a II. zsidótörvény teljesen ellehetetlenítette további munkáit Magyarországon, Párizsba utazott – felesége, a római katolikus Feszely Sarolta nem tartott vele –, ahol Yvonne Louise Ulrichhoz költözött és itt egy évig viszonylagos békében élhetett és dolgozhatott, de kevés megrendelést kapott. Bölcsődalokat és a Schubert életéről szóló Serenade című film zenéjét írhatta meg. Párizsból is el kellett menekülnie a náciktól. A filmzenéért kapott pénzből hajóval Casablancába, majd a kubai Havannába utazott, ahol fél évet töltött, mint bárzongorista. Innen Miamiba ment, onnan vasúttal New Yorkba, mert 8 dollárral olcsóbb volt. Sajnos korábban lemondott minden jogdíjáról, így magyar barátja, Alexander Pál helyezett letétbe 500 dollár óvadékot, ami a USA-ba való belépéshez kellett. Ábrahám kint hontalannak számított, és mindvégig magyar állampolgár maradt.[3]

Amerika csalódást jelentett számára, Európa egyik legmodernebb jazz-zeneszerzője nem tudott a jazz anyaországában érvényesülni, a korábbi ígéretek ellenére a Bál a Savoybant sem mutatták be a Broodway-on. Újabb kísérletei is kudarcba fulladtak, köztük az Alfred Grünwalddal közösen írt Tamburin című operettje se került színpadra. Filmzenékkel próbálkozott.

[1] 8 Órai Újság, 22. évf. 290. sz. 1936. dec. 19. Színház, 3:1 a szerelem javára. Az új Ábrahám-operett bemutatója a Royal Színházban  (ADT 222. o. , 12. o.)

[2]  Újság, 14. évf. 24. sz. 1938. dec. 24.  Fehér hattyú, A Városi Színház újdonsága (ADT 379–380., 11–12. o.)

[3] http://www.paul-abraham-bio.de/exil.htm; Paul Abraham, der tragische König der Operette.

Eközben pszichiátriai betegsége is egyre súlyosabbá vált. New Yorkban szakadt ruhában és fehér kesztyűben egy képzeletbeli zenekart vezényelt. 1946 januárjában Herczek Géza barátja elkísérte a Bellevue Kórházba, onnan pedig a Creedmoor Psychiatric Centerbe került 10 évre, ahol 4. stádiumú szifiliszt állapítottak meg nála, ami az agyára húzódott. A fizikai tüneteket tudták kezelni, de a pszichiátriai problémák visszamaradtak. Végül Alexander Pál, hollywoodi fotós barátja tájékoztatta a hamburgi írót, Walter Anatole Persichet barátja sorsáról és a németországi Ábrahám Pál Bizottság segítségével 1956. április 30-án Frankfurtba repítették, onnan pedig Hamburgba vitték a pszichiátriára, ahol 16 hónapot töltött, ezután felesége – aki megérkezett Magyarországról – gondozása alá került. Egy 5 szobás lakást kaptak, jóvátételi váltságdíjat, és ki nem fizetett jogdíjakat.[1]

1960-ban térdfájdalmak miatt ismét kórházba került, ahol áttétes rákot diagnosztizáltak, megműtötték, de már késő volt és május 6-án elhunyt Hamburgban. Itt temették el, felesége 1975-ben követte őt.[2]

Pálmány Lilla

[1] http://www.paul-abraham-bio.de/absturz.htm; uo. Der Absturz in New York.

[2] http://www.paul-abraham-bio.de/hamburg.htm; uo. Lebensabend in Hamburg.