Szeretettel köszöntelek a Operett klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Operett klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Operett klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Operett klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Operett klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Operett klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Operett klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Operett klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
| Aradi Péter: Budapest, Budapest, te csodás! |
|||
| Amióta az egyesített főváros megszületett, neve és üzenete kimeríthetetlen ihletforrást jelent minden művészet művelője számára. Ami pedig a zenét, a dalkultúrát illeti, nagyjából száz, de talán inkább nyolcvan-kilencven esztendőnyi időt kell visszalapoznunk a naptárban, hogy az első nyomokra rábukkanjunk. Az úgynevezett könnyű műfajokban a húszas-harmincas években született kupléktól, operettektől, sanzonoktól a hatvanas évek táncdalain és slágerein, a hetvenes-nyolcvanas évek rock- és popzenéjén át a ma népszerű irányzatokig terjed a skála, de még a jazzben is találni néhány példát arra, hogyan jelenik meg a Budapest-tematika a slágerekben. Az összességében rendkívül gazdag anyag indokolttá teszi, hogy két részre bontva tárgyaljuk most a témát: az első részben nagyjából a hatvanas évek slágereivel zárjuk az áttekintést, legközelebb aztán innen folytatjuk. Lássuk hát, milyen képet mutatnak fővárosunkról a huszadik század első kétharmadának dalai? Mit lehet és mit nem lehet megtudni belőlük Budapestről? Hogy mit igen és mit nem, azt kiválóan illusztrálja Zerkovitz Béla (1881-1948) slágere, a Látta-e már Budapestet éjjel?, amelynek szövegét is ő írta, s amely így kezdődik: Legigazibb örömöm, Külföldi ha Pestre jön, Kalauzolni őt mindenfelé, Nézze meg a ligetet És a Margitszigetet S jöjjön el a Parlament elé, A sok pesti panamát, A Dob utca illatát, Világos hogy nem emlegetem (...) Ahogy egy idegennek, turistának, vendégnek is igyekszünk a város jó oldalát, szépségeit bemutatni, úgy - az esetek túlnyomó többségében - zenében-szóban is csak szépeket mondanak róla, gyakran idealizált, giccsbe hajló képet festve. Ennek egyik mintapéldája Fényes Szabolcs 1947-ben bemutatott, Rigó Jancsi című operettjéből a Budapest, Budapest, te csodás címen ismert dal. Szövegét Pártos Jenő és Szécsén Mihály jegyzi. Budapest, Budapest, te csodás! Te vagy nékünk a szívdobogás. Sehol nincs a világon ilyen szép május, És ilyen rügyfakadás! Budapest minekünk a világ. A Dunát mennyi híd öleli át! Fenn az égen a hold, és a sok teli bolt. Csodaszép ragyogás! Budapest, Budapest, te csodás! Ezekben a slágerekben sokszor maga Budapest a főszereplő, máskor viszont csak háttérként szolgál - persze a legtöbbször szerelmi történetekhez. Amikor főszereplő, nemegyszer tegeződve beszélnek (énekelnek) hozzá, dicsérve erényeit (Budapest, Budapest, te csodás - ld. fent; Te ezerarcú, drága Budapestem), köszönve neki (Szervusz, Budapest), vagy elköszönve tőle (Jó éjt, Budapest; Isten veled Budapest, te édes). De harmadik személyben is tudják magasztalni (Gyönyörű így este Budapest, Nékem csak Budapest kell), s az eszményire rajzolt képnek ilyenkor sincs sok köze a valósághoz. Esetenként Budához a jómódot, gazdagságot társítják, Pesthez a boldogságot, mint Seress Rezső sanzonjában. Hiába van palotád Budán, Pestre jársz a boldogság után. Feledni hiába akarod a ligeti korhadt fapadot. Tudom, visszahoz téged a vágy, hiába van fényes palotád, mert a pompa hazugság csupán: Pestre jársz a boldogság után. Óbuda sajátos hangulatát idézi fel Lajtai Lajos (1900-1966) közismert dala a Három tavasz című operettből, melynek szövegét Szenes Iván és Békeffi István írta. A maga idején, az ötvenes években ez is szép közönségsikeret aratott. Megsúgom, mit fog látni kisbabám, Ha egyszer Óbudán, Óbudán jár. Kocsmákban kis lugast és benne száz Egymáshoz boldogan simuló párt! Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára. A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól. Az abrosz tarkabarka, s rajta jó kadarka S már az első csók után Meglátja de jó lesz kint Óbudán! Természetesen a Duna és a fölötte átívelő hidak is visszatérő motívumok. A pesti éjszakák, szebbek, mint ezer tündérvilág. Figyeld a kék Dunát, színezüst tükrén a holdvilág. (Vértes Henrik-Ilniczky László: A pesti éjszakák) Lenn a kék Dunán várlak babám ma délután eljössz talán. (Nádor József: Kis csolnakom a Dunán lengedez) Felettünk a csillagok honát, Alattunk a kéklő, vén Dunát, Láthatjuk az ország lüktető szívét, Olyan ez, mint májusban a nyíló tarka rét! (Breitner János-Surányi Lajos: Gyönyörű így este Budapest) Nem meglepő, hogy a Duna itt mindig kék - esetleg még vén is, hiszen ez (mármint a vén szó) amúgy is a húszas-negyvenes évek dalainak egyik legkedveltebb jelzője. De maradjunk még a híd motívumánál. Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, ha arra jársz... (Kálmán Imre: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket) Állj meg a Lánchídon egyszer, ha elömlik a holdsugár. És rögtön megérted, hogy mért kell itt élned, hogy mért Pesten legszebb a nyár? (Hajdú Imre-Szilágyi László: Voltál-e boldog már Pesten?) A Margit-hídnál várok rád, még ma este, nyolc után. (Bágya András-Vécsey Ernő: A csókod mindig jólesik) Ahol az ember felmászik a fára, s a turulmadárra, ott van Budapest. (Ábrahám Pál-Harmath Imre: Ahol az ember felmászik a fára) A turulmadár az akkori Ferenc József (a mai Szabadság) hídra utal, ahova általában öngyilkossági szándékkal kapaszkodtak fel azok a pestiek és budaiak, akik megunták az életüket. A dunaparti fák oly csodálkozva nézték, Hogy milyen gyönyörű. Lám, testet ölt a szépség! A déli napsugár fénnyel fürdeti őt, Csókolja éppen úgy, mint minden pesti nőt. Formája szép, alakja karcsú, mint a nádszál. Csodás hírét szellő hordja fürge szárnyán. Valóra vált az álom! Mindenki büszkén járjon A fényben úszó Erzsébet-hídon! (Dal az Erzsébet-hídról) A fenti dalszöveg valószínűleg 1964-ben született, amikor átadták a forgalomnak az újjáépített Erzsébet-hidat. A versikéből kiderül, hogy akkoriban ki is volt világítva - erről egyébként fénykép is tanúskodik. (A tervek szerint a híd 2009 őszétől ismét díszkivilágítást kap, kidolgozásával Isii Motoko japán tervezőt bízták meg, s a munkálatok költségének csaknem a felét Japán állja.) Jöjjön el hát, ha leszáll az est, Mikor minden csendesedni kezd, Mikor a sok villany szórja sugarát, Az új hídnál megvárom én magát. (Breitner János-Surányi Lajos: Gyönyörű így este Budapest) Feltételezhető, hogy ebben a hatvanas évekbeli dalban, melyet Harangozó Teri és Szécsi Pál énekelt, az "új híd" fordulat szintén az Erzsébet-hídra utal. A Margitsziget is rendre felbukkan a dalszövegekben, mint a szerelmesek egyik kedvenc séta- és búvóhelye. Voltál-e boldog már Pesten, kaptál-e csókot Budán? Ültél-e édes kettesben a Szigeten, szerelmesen, éjfél után? (Hajdú Imre-Szilágyi László: Voltál-e boldog már Pesten?) Kezdjük hát a sétát, kedvesem, A zöld, lombos Margitszigeten, Néhány csók után már Budán ballagunk, S a Gellért-hegyről mindent láthatunk. (Breitner János-Surányi Lajos: Gyönyörű így este Budapest) A pesti utcán csókolózni nem lehet, Szerelmes félhomállyal Vár minket a vén Sziget. (Hadai Győző-Németh A. László: Neonfényes Budapest) Ez utóbbi strófa arról árulkodik, hogy a hatvanas években (de még a hetvenesekben is) rossz szemmel nézték, ha a fiatalok az utcán csókolóztak - ezért is választották sokan a Margitszigetet. De persze a Vár is alkalmas volt este a szerelmes andalgásra, különösen a Bástyasétány, amelynek a nyugati falon végigfutó szakaszát ma Tóth Árpád sétánynak nevezik. Tóth Árpád versbe is foglalta: Kora este a padon / Ülök, künn a Bástyán, / Tűnődöm a csillagok / Néma fordulásán; / Kaszáscsillag, az öreg, / A nyugati szélen / Éppen nyugszik: eleget / Ragyogott a télen. (Kaszáscsillag, 1. versszak) Szerb Antal is megemlíti 1935-ös Budapesti kalauz marslakók számára című munkájában: "A szerelmek itt szoktak kezdődni, Uram, miért, miért nem, ki tudja. Talán a tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fűti. (...) Sok végzet indult itt útjára, Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs hangja." A vén budai hársfák békésen suttognak, Elpihen a lombokon a szél, Már Hold ragyog a bástyán, s úgy érzed boldog vagy, Lágyan egy kis kéz kezedhez ér. Oly jólesik a légyott este, a Ruszwurmnál, Mint a mese, halk muzsika száll, Fölrepül egy sóhaj, csók fakad a csókkal, Nyár tüze, vagy hó van, áll a bál, Jöjj ide a Várba, nem maradsz te árva, Mert valaki várva vár! A bástya Fényes Szabolcs-Szenes Iván Ti budai kék hegyek című dalában is felbukkan. Ti budai alkonyok, fényetek rám ragyog. Állunk a bástya szélén, szerelmes lettem én. A szerelmesek nemcsak a Szigeten, a Várban sétálhattak: összebújhattak az Attila utca, Alagút utca és Krisztina körút közé szorult Horváth-kertben is. Volt tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsigmondról kapta a nevét, aki annak idején Balatonfüreden az első Anna-bált rendezte a leánya kedvéért. Még állt a parkban a Budai Színkör deszkaépülete, ahonnan kiszűrődtek a dallamok. Van egy édes kis zug Budán, Oda szerelmes jár csupán. A nagy fák alatt kis padok, S úgy ragyognak a csillagok. A kis nyári szerelmeket, Elfeledni sosem lehet. Volt egy kislány, faluról jött fel ide, És százan suttogják ezt a fülibe. Legyen a Horváth-kertben, Budán, Szombaton este fél nyolc után. Kiszól a színkörből a zene, Ragyog az édes két szép szeme. Legyen a Horváth-kertben, Budán, Szombaton este fél nyolc után. Mikor az első csillag kigyúl, Kicsike babám hozzám simul. (...) Ott, ahol most a hinta száll, Dérynének a szobra állt. Volt egy nagy-nagy öreg faház, S körülötte kis kocsma száz. Fejbe szállt a könnyű ital, S innen indult a nyári dal, Míg Pestre vitt hajnalban az alagút, Másnapra mindenki így kért randevút. Legyen a Horváth kertben, Budán... (Lajtai Lajos-Békeffi István: A régi nyár című operettből) A közeli Pálya utcában volt a Vén Diófa vendéglő. Ennek kerthelyiségben gyűltek össze a Horváth-kertben lévő Budai Színkör művészei az előadás után, de a külföldi színészek, filmsztárok is szívesen időztek itt. Van Budán egy kiskocsma a Vén Diófa, Vén Diófa, Vén Diófa. Ott terem csak az igazi régi nóta, régi nóta, régi nóta. Túrós csuszát eszünk finom tepertővel, Hajnal felé sem törődünk az idővel. Ott igazi békebeli jó világ van, A Vén Diófában Van Budán egy kiskocsma, a Vén Diófa, Vén Diófa, Vén Diófa. Ott terem csak az igazi régi nóta, régi nóta, régi nóta. A girlandos kertje mélyén annyi báj van, És az égen neon helyett holdvilág van. Ott igazi bableves és resztelt máj van, A Vén Diófában. (Fényes Szabolcs-Szenes Iván) Emlékszünk, nemcsak ebben a krisztinavárosi - ma már nem létező - kiskocsmában, hanem Óbudán is ettek túrós csuszát. Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára... Egy mai szám is visszautal erre: Te vagy a kocsiban a duda A túróscsuszás Óbuda (Péterfy Bori és Love Band: Délelőttök a kádba') Nem tudni, melyik óbudai vendéglőbe hív az invitálás, az azonban (szomorú) tény, hogy mára csupán egyetlen autentikus óbudai kisvendéglő maradt: a Kerék a Bécsi úton. A dalszövegekben lépten-nyomon előkerülnek kocsmák, vendéglők, kávéházak, eszpresszók, cukrászdák - hol mint találkahelyek, hol mint emlékképek. Néhány kiragadott példa. Kis kocsma, kis pörkölt, kis korsó sör, tavaly még slágerben ez volt primőr. Holdfényes nyáréjszakán így zenélt a cigány. (Hajdú Imre-Szilágyi László: Voltál-e boldog már Pesten?) Hol vannak a régi, csókos, pesti éjszakák? Cigányzenés kávéházak, régi cimborák? Hová tűntél tündér-álom, elvitted az ifjúságom. Hol vannak a régi csókos pesti éjszakák? Mintha csak ma lenne, úgy emlékszem még: Pukkant a pezsgő minden dining room-ba'. Omnibuszban ültünk, néztük Ősbudát, És Gyárfás énekelt az orfeumba'... (Zerkovitz Béla-Szilágyi László: Hol vannak a régi, csókos, pesti éjszakák?) Gyárfás Dezső (1882-1921), mint kitűnő kupléénekes tette ismertté magát, de operettekben is nagy sikerrel lépett fel, s a Fővárosi Orfeum közkedvelt komikusa lett. Orfeum címmel könyvet is írt. Ahol vasárnap rám az Oktogonon vár a babám, s ahol a Zserbo-bo-bo-bo-bóba jár a mamám. (Ábrahám Pál-Harmath Imre: Ahol az ember felmászik a fára) Pannónia-szálló és Vadászkürt, Ó, a disztingvált különterem! Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt? És a Grill, a kis Parisien? Jánoshegyi reggeli utána, És a sikk, amellyel vétkezünk Isten veled, szívünk minden álma, Isten veled, édes életünk! Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély, Pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo, Néha nyáron egy vidéki kastély, Ezt szerettük ez nekünk való. (Hubay Miklós-Vas István-Ránki György: Egy szerelem három éjszakája) A Pannónia Szálló 1867-ben épült, az akkori Belső Kerepesi úton (ma Rákóczi út 5.). Földszintjén működött az 1880-90-es években Pest egyik leghíresebb kávéháza. Az Aranykéz utcai parkolóház helyén állott egykori Vadászkürt szállodát Pollack Mihály tervezte, vendéglője az egyik legdrágább étterem volt Pesten. Itt játszott zenekarával Pertis Pál, a húszas-harmincas évek egyik legnagyobb cigányprímása, Pertis Jenő zeneszerző édesapja. A Parisien Grill a Paulay Ede u. 35. alatt (a mai Új Színház) helyén működött, nyári lokálja a Margitszigeten a legelegánsabb közönség szórakozóhelye volt. Ezt az 1930-as évek közepén lebontották. Nem úgy a legutóbb idézett két dalban előforduló Gerbeaud-t (Zserbo-bo-bo-bót), amely szerencsére megvan, akárcsak A vén budai hársfákban emlegetett Ruszwurm. A Parisien Grillben átmulatott éjszaka után János-hegyi reggeli dukált az úri társaságnak, hogy aztán a természet lágy ölén "sikkesen vétkezhessenek". A János-hegy valószínűleg a pásztorórák kedvelt helyszíne lehetett, Eisemann Mihály és Szilágyi László 1932-es, Zsákbamacska című operettjében is oda hívja a szerelmes hölgy szíve választottját, akit - micsoda véletlen! - éppen Jánosnak hívnak. János, legyen fenn a János-hegyen, Délután odavárom. János, nekem nehogy álmos legyen, Mert én azt ki nem állom! Jaj, Jani, szeretném hallani, Szerelmet vallani, Csak ez a kívánságom! János, legyen fenn a János-hegyen Estére odavárom. Nyáron, hogyha beáll a sportszezon, Randevúzni csak egy helyen rezon. Ha jön a vasárnap, a boltok bezárnak, Meghívom a babámat. Randevú-dalokból egyébként egész kis csokorra valót szedhetünk össze. Más összefüggésben idéztük már A régi nyár című operettből a Legyen a Horváth-kertben, Budán című dalt, de ugyanebben a darabban elhangzik egy másik híres randevú-dal is, a Hétre ma várom a Nemzetinél. Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll! Este az Emke cigánya zenél, ha nem jön el, szívem de fáj! De ott lesz, ugyebár? Lesem, hogy jön-e már! Miránk egy icike-picike mozi vár! Hétre ma várom a Nemzetinél ott, ahol a hatos megáll! Vajon melyik mozi várt rájuk? Talán az a 290 személyes terem, amely 1928-ban, a dal megírásának évében a Palace nevet viselte, később Bástyaként ismertük, de már vagy tíz éve az is bezárt. A dal megihlette a Pa-dö-dö együttest - Falusi Mariannt és Lang Györgyit -, akik megírták szarkasztikus mai változatát. 7-re ma várlak a Nemzetinél Ezt ígérted a hét elején Jöttem mentem keresgéltem Astoria, Blaha Lujza, Deák tér Ott nincs is Nemzeti Rákóczi tér, Oktogon A hatos jár a Moszkva téren Kiszálltam, de ott sincs Nemzeti (...) Eisemannak egy másik népszerű operettjében, a Békeffi Istvánnal 1932-ben írt Egy csók és más semmiben szerepel egy par excellence mozis dal, a Hallod-e Rozika, te. Hallod-e Rozika, te, Gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda. Az se baj, ugye Rozi, Messze van az a mozi, És ez a legjobb mozi, tudja egész Buda. Nincs ottan hangosfilm, csak zongora, És szól a Liszt-rapszódia És csókolódzik minden emberfia. Hallod-e Rozika te, Gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda. Bent a csöppnyi kis moziban, minden páholy oly finom sötét, Egy kicsike zug. Nem csodálom, ha egy férfi szíve hölgyét csak így kéri és A fülibe súg: Hallod-e Rozika, te... Itt is csak találgathatunk, melyik budai moziról lehet szó, de a dalban megadott támpontok alapján (nincs hangosfilm, van páholy) a mai Bemre tippelünk, amely 1913-ban nyílt meg, 360 férőhellyel, voltak benne páholyok, és 1934-ig Helios mozgóként üzemelt, amikor is átalakították oly módon, hogy hangosfilmek vetítésére is alkalmassá vált, s attól kezdve 1942-ig Admirálnak hívták. Az egykori közlekedési eszközök is gyakran megjelennek a dalokban - mindenekelőtt az omnibusz, a fiáker és a villamos. Talán a Csókos asszony betétdala a legismertebb: Éjjel az omnibusz tetején, Emlékszel, kicsikém? De csuda volt! Lent nyikorogtak a kerekek, Felettünk nevetett A telihold! S miközben a lovacskák bandukoltak Budán át, Eloltottam égő ajkad - s a lámpát. Éjjel az omnibusz tetején, Emlékszel kicsikém? De csuda volt! Kis legénylakás, parfüm és briliáns Hiába hatnak idegemre Szebb volt mégis a ligetbe Konflis pamlagán És autó bársonyán, Honvágy emészt az omnicsek után. Rügyeztek a fák, te id'adtad szád, A Vampeticsnél banda játszott, Messziről egy Zerkovácot, Szállt a nóta, szállt, Amíg az est beállt. S az omnicsek ránk száz gyönyörrel várt. (Zerkovitz Béla-Szilágyi László: Csókos asszony című operettből, 1926) A ló vontatta omnibuszon - vagy ahogy akkoriban becézték: omnicseken - általában nem a jómódú emberek utaztak: azok inkább konflisra, fiákerre szálltak, vagy éppen autóba ültek. Mégis nosztalgiával gondolnak a dal szereplői az omnibuszos utazásra, hiszen fiatalságukat és szerelmüket idézi fel. A Vampetics kedvelt vendéglő volt a Városligetben, a Gundel étterem helyén. A következő dalt is nosztalgia hatja át, tele van sóvárgással: Fiákeren nem henceghetünk, Villamoson, vagy gyalog megyünk. Szép lenne az, de szép, ha kocsin mehetnék, És úr lehetnék életembe még! A régi mániám, végighajtani a Stefánián. Egy fess fiákeren, és a gomblyukamba virág terem. Te szép Andrássy út, feléd sóhajtanak a vén fiúk. Az volt a szép idő, az volt a jó idő, Az volt a firszte klassz előkelő. (Lajtai Lajos-ifj. Békeffi István: A régi mániám) Valaha sikk lehetett kimenni a Stefániára - a késő délutáni órákban parádézott itt a kocsikorzó, ahol bizonyára azért is kellett végighajtani, hogy az ember megmutathassa magát a társaságnak. A 20. század elején azonban kezdett veszíteni fényéből, és ahogyan a gépkocsi legyőzte a lovakat, lassan meg is szűnt. De a dalok megőrizték az emlékét. |
|||
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!