Az Operettszínház, mert nagyot álmodni az Én és a kisöcsém bemutatójával. Lőrinczy Attila dramaturg, Réthly Attila rendező, Bolba Tamás Zenei vezető, Lőcsei Jenő koreográfus és Kerényi Miklós Gábor, mint művészeti vezető egy régi darabhoz nyúlt, melyet felfrissítve mai köntösben, trendivé varázsolt. Közösen invitálták a nézőket egy álomszerű velencei társasutazásra.

Az élet fura fintora, hogy miként lesz az álomból valóság, vagy esetleg a valóságból álom. Szabad-e vagy lehetséges-e irányítani mások magánéletét, mindez az előadás során kiderül.

Pár gondolat a szereplőkről és az emberi kapcsolatok milyenségéről, fontosságáról.

Szinetár Dóra – mimikájával és hangjával való tudatos játéka, egyedi színt és iróniát kölcsönöz a történéseknek. Dórit Jó volt újra látni az Operettszínház színpadán, teljesen más oldalát mutatta meg friss, bohém és igazán cserfes volt. Látható, hogy jól érzi magát és végig lubickol, igazán övé ez a szerep. Hálás egy karakter, hiszen saját érzéseit is belecsempészheti a jelenetekbe. Egy-egy grimaszon észlelhető volt, hogy ez tényleg spontán reakció. Néha jót tesz a szünet, a környezetváltozás - hiszen mindenkinek szüksége van új impulzusokra.

Dolhai Attila –  élvezi a milliárdos nőgyűlölő viking szerepét. A dalok szövege is mindezt méltán tükrözi. A vörös rúzs, az irodista szerepe, a nő csak este 10 és hajnali 4 között értékes megjegyzés, azért jó ideig megragad a fejemben. Teljesen azonosulni tud a karakterével. Véleményem szerint még pár előadás és egyre pimaszabb lesz majd. A hangszínnel való játék egy-egy sóhaj vagy tekintet azért árulkodó, hogy ez bizony zsigerből jön. A legnagyobb kihívást a tánc jelenthette, de annyira jó volt a koreográfia, hogy ez nem okozhatott problémát. A sok gyakorlásnak meglett a gyümölcse, igazán jól sikerült és még ebben is megjelenik a vagányság és a laza stílus. Jól nyomon követhető, hogy a történések során, miként is alakul a hozzáállása. Vajon meg lehet-e változtatni a nézeteit? Milyen hatással van rá, ha szembesül egy hasonló karakterrel?

Szinetár Dóra és Dolhai Attila minden egyes mozdulatán érezhető volt, hogy régóta ismerik egymást. Igazi szívből jövő örömjáték ez az előadás Nekik. Jó rájuk nézni, hogy mennyire tudják, érzik a másik reakcióját. Mindketten erős személyiséget formálnak meg, de ennek ellenére is figyelnek egymásra. Pár előadás után még ennél is jobban fognak sziporkázni a színpadon.

Homonnay Zsolt és Peller Károly - a flúgos nyomozok, elviszik a showt. Mindkettőjük részéről működik az önirónia, szinte már paródiának is nevezhetném a megmozdulásaikat. Az egyéniségük jól kivehető, a táncok is tökéletesen passzolnak a személyiségükhöz. Szem nem marad szárazon. A koreográfia és a zene összhangja, ami a humorral párosul.

Jordán Tamás játéka, annyira karakteres és szerethető. Élmény Őt látni egy teljesen más műfajban, minden egyes gesztusa mosolyt csal az ember arcára. Örök optimista, és jószívűen naiv. Leginkább arra vágyik, hogy foglalkozzanak vele és fontosnak érezze magát. Már a szimpla jelenléte is megadja a jókedvet.

Janza Kata – mint idegenvezető, kedves és bűbájos teremtmény egyszerűen látja a világot és éli életét. Nagyon vágyik a szerelemre.

Szendy Szilvi – az eddigi szerepeihez képest teljesen más karakter, de ez is nagyon jól áll Neki. Szerelmes a szerelembe, csupa szív hölgy, akinek minden vágya, hogy megtalálja a nagy Őt. A társasutazás során kalamajkába keveredik vagy inkább sodorják. Kicsit szeleburdi, de emiatt még inkább szerethetővé válik.

Előadás után a következő gondolatok voltak a fejemben, hogy miként is érintett meg engem.

A férfi agy és a női szív találkozása, vagyis az ego harca az érzelmekkel. A milliárdos viking csak visszakapja a sorstól az eddigi „kedvességeit”. Megtapasztalhatja, hogy úgymond milyen érzés, ha egy érző nő játszik az Ő rejtett lelkével.

Hiszen tudjuk, amint a szív megsérül, heg megmarad ha bántják, de ezáltal a lélek és mi magunk is megerősödünk. Emiatt képesek vagyunk makacsul harcolni az igazunkért és leginkább az érzéseinkért. Ilyenkor lehetetlen nem létezik, hiszen a női agy kiismerhetetlen.

Az előadásból kiderül, hogy valamilyen szinten azért mindenki vágyik érzésekre és társaságra, de ez nem csoda hiszen társas lények vagyunk.
Igazán profi munka, hihetetlen sok kreativitással. Könnyed, szórakoztató és látványos előadás, apró részletekre odafigyelve. A sok apró szellemes szófordulat a hozzátársuló táncmozdulatok és a színészek egyénisége is garantálja az önfeledt szórakozást.

Más mint, egy megszokott operett, nincsenek benne nagy áriák. Szereposztástól függetlenül is érdemes megnézni az előadást, hiszen annyira szórakoztató maga a történet. Nem volt üresjárat, nem éreztem azt, hogy egy-egy jelenet csak azért van, hogy kitöltse a három órát. Minden korosztálynak ajánlható, hiszen a felfrissített zene, a fiatalokat is becsábítja az előadásra, míg az idősebbek a dalok miatt nosztalgiázhatnak.

– Fáncsi Szilvia –

[2015.03.21.]