Fényes Szabolcs (Nagyvárad, 1912. ápr. 30. – Bp., 1986. okt. 12.): zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész (1972), kiváló művész (1980). ~ Loránd nótaszövegíró, mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait 1927-31 között Siklós Albertnél végezte magánúton. 1942-1949 és 1957-1960 között a Fővárosi Operettszínház ig.-ja; 1949-1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője. A m. színházi élet kimagasló egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott. Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista. Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag. Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit. A Magy. Televízió 1992. jan. 1-jén emlékműsort sugárzott róla. – F. m. Hárem (1931); Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (operettek). Ismertebb filmzenéi: Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967). – Irod. Máriássy Judit: F. Sz., az intézmény (Muzsika, 1982. 4. sz.); Müller Tibor: F. Sz. (interjú, Budapest, 1985. 6. sz.); Gábor L: Meghalt F. Sz. (Magy. Nemzet, 1986. okt. 13.), Sugár Róbert: Ugye, hogy nem felejtesz el? (Bp., 1987).