– Édesanyámmal együtt akkoriban gyakran utaztunk Németországba és Ausztriába, azzal a céllal, hogy megtanuljak sok olyan ismeretet, gyakorlatot, amit itthon majd hasznosítani tudok. 83-tól már megbecsült vendégművészként rengeteg meghívásom volt német nyelvterületre. Szerencsénkre  mindig simán zajlott le a ki- és hazautazásunk. Előfordult, amikor a soproni határátkelőn vetem észre, hogy nálam maradt az előző gázsimból 1000 schilling. Ez akkoriban szabálysértésnek számított, mert írásban kellett nyilatkozni az utasnál lévő pénzről. Akár baj is lehetett volna belőle, de a vámosok eltekintettek az adminisztrációtól, és idejében elértem az az előadásomat.  Hála a sorsnak, ma már nincsenek ilyen kötöttségek.

– Sok fellépésük volt akkoriban Ausztriában és a szövetségi köztársaságban is…

– Annak köszönhetően, hogy a Budapesti Operettszínház társulata volt az első színház, amelyik szerződéssel játszhatott Münchenben. A németek, azaz bajorok imádtak bennünket, rajongtak értünk, a fergeteges előadásainkért. Akkor döbbentem rá a szülői tanács bölcsességére: lehetőség szerint a saját nyelvén szóljunk az idegenhez.

– Hogyan emlékszik a 89-i határnyitásra?

– Épp Münchenben tartózkodtunk, amikor a tévé bejelentette a vasfüggöny lebontását. Csak arra emlékszem, hogy ültünk és örömömbe potyogott a könnyem, hiszen végre megtörtént, amire mindig is vártunk, új korszak kezdődött. Akkoriban még álmodni sem mertük, hogy ilyesmi a mi életünkben előfordulhat. Ahányszor csak hazánk valamelyik határátkelőjére értünk, különösen a nyugatiakra, összeszorult a gyomrunk s torkunk, sosem lehetett tudni, hogy éppen mibe kötnek bele az egyenruhások. Ma már észre sem vesszük a „váltást”: útlevél nélkül átsuhanunk egyik országból a másikba.

– Most pedig, 20 év után, a határnyitókkal ünnepelhették együtt ezt a történelmi eseményt.

– Nagy megtiszteltetés mindkettőnk számára a meghívás e jeles eseményre. A legnagyobb meglepetésünkre rengetegen hozzánk léptek, és bár számunkra idegenek voltak, mégis barátként köszöntöttek bennünket. A külföldi méltóságok, tisztségviselők csak jót, dicsérő szavakat mondtak rólunk, magyarokról. Ennyi méltatásra igazán büszkék lehetünk, repesett a szívünk boldogságtól, büszkeségtől. A tanítványaimnak ezt tanácsolom: higgyünk abban, hogy mi lehetünk a legjobbak a világon. Ha a szívével s lelkével hisz az ember, akkor mindent elérhet. Az ünnepség megható és szórakoztató is volt egyben, hiszen Haydn–Liszt-koncerttel, cigányzenével és magyar nótával, a végén pedig tűzijátékkal ünnepeltük a történelmi évfordulót.

– Hol láthatják a rajongók a Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor művészházaspárt a közeli jövőben, és milyen darabokban?

– Sok szép előadáson dolgozunk mostanában. Az egri nyári játékokon a Cigánybárót játszottuk kétszer is teltház előtt, és visszavárnak bennünket jövőre is. Még ebben az évben újra vendégszerepelünk Németországban és Svájcban. Az ősztől a Játékszínben folytatódik az Imádok férjhez menni című komédia; művész vendégként mindketten szerepelünk. 2010-ben pedig Németországban fogjuk színpadra állítani Mozart Varázsfuvoláját.

Forrás:http://infovilag.hu/hir-15784-hatartalan-boldogsag-zsadon-andrea.html