Kálmán Imre
(1882-1953)

Kálmán Imre

(Siófok, 1882. okt. 24.–Párizs, 1953. okt. 30.): zeneszerző. Már 15 éves korában Koessler János tanítványa volt a Zak-n. Jogot hallgatott, majd 1908-ig a Pesti Napló zenei referense. 1904–1908 között a Vígszínház korrepetitora volt. Kabarék számára kezdett dalokat írni. Közben, 1906-ban betéteket szerzett Fényes Samu Pereszlényi juss c. zenés vj.-ához. Első kirobbanó sikerét 1908-ban a Vígszínházban bemutatott Tatárjárás c. operettjével aratta (szövegét, verseit Bakonyi Károly és Gábor Andor írta), melyet a Theater an der Wien másfél év múlva műsorára tűzött, s amellyel 250-es szériát ért el. Második darabját, az Obsitost is a Vígszínház vitte színre 1910-ben. Ettől kezdve azonban minden darabját külföldi színház mutatta be. 1938-ig Bécsben élt, onnan Párizsba, majd 1940-ben az USA-ba költözött, ahonnan csak a háború után tért vissza Európába. Sikereit kitűnő színpadi-drámai érzékének, a régi bécsi stílust magyaros elemekkel gazdagító zenei világának, szélesívű dallamainak és friss ritmusainak köszönhette. F.M. (csak azt jelezzük, ha a bem. nem Bécsben volt) Cigányprímás (1912); Kis király (1912); The Blue House (London, 1912); Zsuzsi kisasszony (Vígszínház, 1915); A csárdáskirálynő (1915); A farsang tündére (1917); A hollandi menyasszony (1920); A bajadér (1921); Marica grófnő (1924); Cirkuszhercegnő (1926); Golden Dawn (New York, 1927); A csikágói hercegnő (1928); A montmartre-i ibolya (1930); Ördöglovas (1932); Kaiserin Josephine (Zürich, 1936); Marinka (New York, 1945); Arizona Lady (Zürich, 1954).

Édesapja , Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula. Kálmán Imre a harmadik gyerekként született. A Koppstein vezetéknevét később, a gimnáziumi évek alatt Kálmánra változtatta. Tizenöt évesen beiratkozott a Zeneakadémiára. Koessler János tanítványa volt , akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jakobi Viktor is tanult.  Közben jogot hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti napló zenekritikusa lett.
A zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfónikus költeményeinek. ”Úgy tűnik az én szimfóniáimra nincs szüksége a világnak? Végül arra a szomorú lépésre szánom el magam, hogy operettet fogok írni.”- tréfálkozott.
Az első nagy sikert a Tatárjárás hozta, melyet 1908. február 2-án mutattak be a Vígszínházban.  144 – szer játszották és 1909. január 21-én a bécsi bemutató is hasonló sikerrel zajlott - világsiker lett. Még ebben a színházi évadban a hamburgi, pár héttel később a berlini és a prágai színházak is bemutatót tartottak.
Kálmán Imre hamarosan Bécsbe költözött. Az ekkor huszonöt éves zeneszerző librettóit Bécsben osztrák szövegírók : Alfred Grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher írták. Az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wien-ben zajlottak le. A magyar színpadon színre került operettek: Az obsitos (1910),A cigányprímás ( 1914), Kiskirály (1914)Zsuzsi kisasszony (1915), A csárdáskirálynő(1916), A farsang tündére ( 1919), A hollandi menyecske ( 1921) ? A Bajadér ( 1922), Marica grófnő ( 1924), A cirkuszhercegnő ( 1926), A csikágói hercegnő ( 1928), A montmartre-i ibolya ( 1935), Joséphine császárné( 1937).
Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban : A Joséphine császárné címszerepét az európai operaházak akkori csillaga, Németh Mária énekelte. A háború kitörése miatt sötét évek következte a zeneszerzőre. Családjával elhagyta Bécset, Párizsba költözött, majd Amerikába. Csak a háború után tért vissza Európába, s 1953. április 11-én , zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban Joseph Paul-Bencour átnyújtott neki a Francia Becsületrend tiszti keresztkét. Utolsó operettjének , az Arizona Lady-nek premierjét már nem érhette meg. Párizsban, 1953. október 30-án halt meg. Kívánsága szerint Bécsben, a Zentralfriedhofban temették el.