Szombaton tartották William Schwenk Gilbert és Arthur Sullivan legismertebb operettjének, A királynő kalózainak budapesti előadását a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Szegedi Színház vendégjátéka könnyed, szórakoztató, nyáresti programot ígért a zenés műfajok kedvelőinek, így nem csoda, hogy a társulat szinte teltház előtt játszhatott.

Az utóbbi években hazánkban is egyre népszerűbbé válnak a zenés-színházi műfajok, és a rendszerint sikerrel játszott musicalek mellett mostanság az operett is másodvirágzásnak indult. Mi tagadás, az operett szó hallatán legtöbbünknek Kálmán Imre vagy Lehár Ferenc jut eszébe, s többnyire félve gondolunk arra, hogy egy viktoriánus kori kalóz-operettre váltsunk jegyet a jól bevált Mágnás Miska helyett. A hazai közönség számára ismeretlenül csengő Gilbert-Sullivan szerzőpáros darabja azonban csak nálunk jelent újdonságot. Az angolszász színházi világban ismert és elismert duó szerzeményei ugyanis a zenés színház alapműveinek számítanak, és darabjaik többségét a mai napig nagy sikerrel játsszák a Broadway színpadain. Sikerük titka részben Gilbert mulatságos librettóiban, részben pedig Sullivan fülbemászó dallamaiban rejlik, melyeket idén a Szegedi Színház jóvoltából végre a hazai közönség is élvezhet.

Egyik legismertebb operettjüket, pontosabban operett-paródiájukat, a két felvonásos A királynő kalózait (The Pirates of Penzance) állította színpadra a szegedi társulat. A darabot először 1879-ben mutatták be New Yorkban, majd egy évre rá Londonban: mindkét bemutató óriási közönségsikert aratott. Majd száz évvel később újra műsorra tűzték a Broadwayn, és ekkor nem kevesebb, mint 787 előadást élt meg a darab. A magyarországi premierre azonban csak idén, 130 évvel az ősbemutató után került sor. A hazai operettrajongók először március 20-án, a Szegedi Nemzeti Színházban láthatták a darabot (Kalózkaland címen), s most vendégelőadásként végre a budapestiek is megnézhették, hogy miként sikerült színpadra állítani ezt a magyar szemmel nézve nem mindennapi művet. Az előadás iránti érdeklődést jelzi, hogy a nézőtér majdnem minden helye elkelt. A közönség sorai közt több híresség is feltűnt, köztük például Karinthy Márton író; Czeizel Gábor rendező és a darab fordítója, Varró Dani is eljött, sőt a szünetben dedikálta is köteteit és hangoskönyveit.

Az ígéretesnek tűnő beharangozó szerint "a kalandos szerelmi történet egy hajónyi kalózról, egy lányiskolányi szűzlányról, egy csapat tökkelütött rendőrről, egy agyalágyult ezredesről, egy igazi angol úriember-kalózkirályról és egy idősödő vénlányról szól, aki fiatal férjet szeretne. Egyszóval: ebben a darabban senki sem komplett." Ha ez még mind nem volna elég, Varró Dani leleményes fordításában igazi humorbonbonokkal spékelte meg a helyenként Monthy Pyton opusokra emlékeztető előadást, mely tökéletesen illett Almási-Tóth András abszurdba hajló rendezésébe. Stanley ellentengernagy "szerény" áriáját például így ültette magyarra: "Mert tudom, hogy a Tigris melyik partján feküdt Ninive, / És lejátszom a szalamiszi ütközetet minibe, / S mert tudom, hogy a Nikomakhoszi etika miben áll, / Hát én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál..." Az előadás operett-paródia jellegét ügyesen fokozta Földi Andrea jelmeztervező, akinek ötletes, figyelemfelkeltő megoldásai közül kiemelkedik az ellentengernagy lányainak tengeri herkentyűkkel díszített egyenruhája, melyben leginkább retro stílusban hódító pin-up girl-ökre emlékeztettek. Balla Margit jól eltalált, se kevés-se sok díszlete szintén illett a produkció bohókás arculatához.

Az előadás mindezen erényei szinte feledtetni tudták a történet - amit helyenként nagyítóval kellett keresni - nevezzük úgy, egyszerűségét. Röviden: Federic gyerekkorában tévedés áldozata lett, mert nagyothalló dajkája, félreértve az apai akaratot kalauzok helyett kalózok közé küldte a fiút, aki így, jobb híján kalózinasként tengette fiatalkori éveit. 21. születésnapján azonban, inasévei leteltével úgy dönt, hogy otthagyja a kalózokat, és elmegy világot látni. Alig, hogy partra száll, találkozik Stanley ellentengernagy szebbnél-szebb lányaival, akik közül Mabel máris elrabolja a fiú szívét. Cseppet sem félelmetes kalóztársai pedig a többi lányra vetnek szemet. Ekkor jelenik meg Stanley ellentengernagy, aki "orvul az árva örv érvére" hivatkozva - miszerint a jólelkű kalózok nem bántják az árvákat - útjába áll a fiatalok boldogságának. Mit tehet Federic, "a kötelesség rabja" e kínos helyzetben? Kalóztársai elvárásai és Mabel kívánságai közt őrlődve próbál dűlőre jutni ... a bonyodalom egyre fokozódik ... szinte pattanásig feszül a helyzet, ... de még mielőtt izgalmában mind a tíz körmét lerágná a kedves néző, begördül Viktória királynő papírmasé figurája, és természetesen minden megoldódik.

A főszereplő Federicet a Cotton Club Singers egykori énekese, László Boldizsár alakította, akinek színészi tehetség híján kissé erőltetett játéka hagyott maga után némi kívánnivalót. Hiába, az énekteljesítmény önmagában kevés ahhoz, hogy valaki egy zenés színházi darabban megállja a helyét. Ettől eltekintve azonban a színészekre sem lehet panasz. Külön dicséret a két vagány, kissé rockeres karakterű kalózt, Samuelt és Sammyt megformáló Koczor Kristófnak és Poroszlay Kristófnak és az ellentengernagyot alakító, rutinosan játszó Andrejcsik Istvánnak. Említést érdemel még a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara, akik Kardos Gábor vezényletével hibátlanul és élvezetesen szólaltatták meg a mű dallamvilágát, valamint Barta Dóra, akinek kifejező és ötletes koreográfiája szintén hozzájárult az est sikeréhez.

Az apróbb hibák ellenére az előadást átható humor és a valóban fülbemászó betétdalok, a remek rendezés és a szellemes fordítás, az eltalált jelmezek és a korrekt színészi játék összességében egy szerethető színházi produkciót eredményezett. Az angol faviccek és a kellemes operett-dallamok szerelmeseinek feltétlenül ajánlott darab. Vény nélkül kapható, de legközelebb már csak Szegeden.

Szerző: Urbányi Eszter