Komolyzenész, komponista (Odessza, 1905. április 20. - Hollywood, California, USA, 1958. december 24.) zeneszerző, karmester.
Kisgyermekként került Budapestre, és a Nemzeti Zenedébe iratkozott be. Tanulmányait később Rómában folytatta és ott is fejezte be. Ám miután hazatért, sem zenetanári, sem más munkát nem kapott. Ezért bárzongoristaként helyezkedett el, komolyzenész létére. Eközben megismerkedett Kardos Andorral, aki bemutatta őt Sebestyén Gázának, aki a Budai Színkör igazgatója volt. A színházat restauráltatták, így már ez sem képezett akadályt a fiatal zeneszerző előtt.
1925-ben, amikor a színház anyagi helyzete is stabilabb volt, Brodszky megmutathatta magát: „Szökik az asszony” című operettjével hangos sikereket ért el, a források szerint amúgy roppan szerénynek jellemzett komponista.
A következő években is sikereket ért el szerzeményeivel, – „Az első tavasz”, „Kék lámpás”, „Ezerjó” – népszerűsége egyre feljebb ívelt: rádiók játszották dalait, lemezei fogytak és számos filmszerződést is kapott.
1933-ban külföldön is szerencsét próbált, ám nem érte el a várt eredményeket. Igaz, hogy Berlinben színpadra került egy operettje - „Menekülés a házasságba (Flucht in die Ehe)- de számottevő sikerről nem beszélhetünk. Kortársai már befutott szerzők voltak, velük nehéz volt felvenni a harcot.
Az 1930-as évek vége már Londonban találta a magyar komponistát, itt több filmhez is szerzett zenét.
1949-ben újra útra kell, úticélja az Egyedült Államok volt.
1956-ban megírta „Szerenád” című szerzeményét, illetve utolsó filmjei is ezekből az évekből származik: „Halászlegény frakkban”, „Latin szerelmesek”.
1956 és 1958 között a fennmaradt források szerint már nem komponált újabb műveket.
1958-ban, 53 éves korában hunyt el.

Legnagyobb sikerei:
Szökik az asszony című operettje, amelyhez Hatmath Imre írt szöveget. Honthy Hanna és Delly Ferenc előadásában csendült fel a „Pardon, pardon szenyora…” című dal, amely azonnal a közönség kedvence lett. Neves szereplők voltak még: Rátkay Márton és Zilahy Irén is.

Az első tavasz szövegkönyvét Andai Ernő írta. A darab külön érdekessége, hogy a hegedűszólót a fiatalon elhunyt hegedűművész, Hannover György játszotta.