Básti Lajos - Egy fínom angol úr

Frederick Loewe - My Fair Lady

Én egy finom angol úr,
Nem kívánok semmi mást,
Had teljen békén napra nap,
Had éljek úgy, ahogy szokás
És mint a klub szerint szabad
Egy átlag férfiú
Kiben nincs szenvedély,
Ki el nem tévelyeg,
S módfelett
Szisztematikusan, ésszerűen él,
Mint a többi angol úr.

De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Össze-vissza fecserész,
Sírva-ríva heherész,
És ha unod már a lármát,
Hozzád vág egy lámpát, ő!

Csak ereszd magadhoz a nőt,
És akkor majd a buta csap,
Mindent ide-oda tesz,
Ezer kacabajkát vesz,
Akkor boldog, hogyha csalhat,
És a papucsférj csak alhat ez alatt!

Keresném üdvöd, Schumann dalban.
A rádión, ha jő az est.
Keresnéd Bachot, s ő szól halkan,
Fiam, a kesztyűmet keresd!

De rád tör végzeted a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Nem fog rajtam e varázs,
Húzzon gyűrűt néki más!
Húzzák ki a fogam végül
Inkább injekció nélkül,
Mintsem legyűrjön az iszonyat: a nő!

Én egy finom angol úr,
Mértéktartó, illedelmes hangon,
Mint a lány selyem,
A hölgyerény oly hősi papja,
Szűz a nászi éjeken,
Elvem a ’non shalant’,
A szívem sziklavár,
Oly szilárd,
Ha valakit bajban meg kell védenem.
Mint a többi angol úr.

De rád tör hirtelen a nő!
És védekezni sose tudsz,
Egész élete a pucc,
És ha dühös jön, a trucc
És ha konkurálva struccal,
Néha szembeszállsz a truccal,
Mire jutsz?!

Csiszolt és művelt ember volnál,
De mondasz egy-két oly cifrát!
Hogy az a részeg, bengál matróz,
Bámulattal néz fel rád!

Hát ereszd magadhoz a nőt,
Bedöföd szívedbe a tőrt,
Rajtad úrrá lesz a szex,
S oly hiába keseregsz,
Jobb, ha rám suhint a bakó,
Mintsem nőért, aki tahó,
Menjek másvilágra, időnek előtt.

Én egy finom angol úr,
Gothe könyve mellett álmodozva tölteném az éjt,
Oly megdühödten gyűlölvén a durva testi szenvedélyt,
Imádom bölcsen én
A hellén klasszikát,
A késő gótikát,
Ossziánt,
És mindent, ami oly szép és kulturált,
Én egy finom angol úr.

De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Jön a família, ó,
Ósdi tánti, nagyanyó,
Ez is beszél, az is beszél,
Locsog-fecseg már az egész pereputty,
Kishúga, öccse, nénje, bátyja,
Mind ide költöznek hozzá!
Nem áll be, angyalbajszos szája,
Csak, ha csókot cuppant rám!

Hát ereszd magadhoz a nőt!
Hát ereszd magadhoz a nőt!
Engem nem gyűr le az iszonyat: a nő!