Neményi Lili-Udvardy Tibor 1954 - Emlékszel még

Edvin: Mi ketten azért jóbarátok maradunk, ugye?
Sylvia: Persze. Jó barátok.
Edvin: És az a bizonyos este az Orfeumban? A legutolsó. Az is csak egy álom volt?
Sylvia: Csak, csak egy álom.
Edvin: De szép álom. A legszebb álma életemnek.
Sylvia: Pohár csengett, zene zengett, körös-körül tánc kerengett, oly gyönyörű nóta szólt.
Edvin: Inkább álom, mint valóság, babér erdők, piros rózsák, a jókedvem szikrát szórt.
Sylvia: Elfeledni mégsem tudnám, bár tréfa volt a házasság, friss koszorú volt a hajamban, mirtusz ág, mirtusz ág volt.
Edvin-Sylvia: Mondd, ami olyan régen elmúlt nem jöhet vissza többé már?
Sylvia: Nem, ami benne szép volt, azért mégis kár, igazán kár.
Edvin: Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált. Emlékszel még, egymás szívére borultunk. Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép! Szép volt, de szép! Egymásra csak rátaláltunk, máris mindörökre váltunk. Férjhez mentél, angyalkám!
Sylvia: Boldogságod mástól várod! Ma már te is úgy találod, okosabb, hogy így van tán?
Edvin: Mindent a kockára dobtál! Mily' hamar jött a változás! A bűnöm az, hogy szerettelek, semmi más, csak az, semmi más!
Sylvia: Látsd, abból, ami messze el szállt, már alig egy kis emlék él.
Edvin: Mind tavaszi volt a virágunk, s jött a tél, szomorú tél!
Sylvia: Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált. Emlékszel még, egymás szívére borultunk.
Sylvia-Edvin: Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép! Szép volt, de szép!
Syliva: Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van! Ilyen szörnyű lányregény minden házban!
Ilyen könnyű kis regény rám nem hathat, legfeljebb ha megkacagtat!
Tra-la-lalalalala, megkacagtat, tra-la-lalalalala, rám nem hathat!
Edvin-Sylvia: Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van, minden házban, ily' regény! Emlékszel rá? Emlékszel még? Bűbájos álom, de szép, ó, de szép volt, de szép!