A vasútállomás előtti Zenepavilonban van Varga Imre Kálmán Imréről készített bronzszobra. Kálmán Imre a legnépszerűbb magyar operett, a Csárdáskirálynő szerzője.

Kálmán Imrét, Bécs is szívesen vallja magáénak, de Kálmán Imre magyarnak született, és mindvégig magyar maradt.
Világpolgár? Lakhelyváltoztatásai szerint igen, de érzésben, gondolkodásban, lélekben, szülőföldi hovatartozásban magyar. Itt született, itt élte le élete első negyedszázadát, itt érték az életre szóló élmények, benyomások: a gyerekkor, a serdülőkor, az ijfúság élményei. Kapcsolata soha sem szűnt meg hazájával.

Ezt a szót: haza, szeretném hangsúlyozni, mert lehetett lakhelye Bécsben, Párizsban, New Yorkban, bár e helyeken is otthon érezhette magát, de hazája - s milyen szép a magyar kifejezés: szülőföld - mindenkor Magyarország maradt. Milyen szomorú, hogy volt életének egy korszaka, amikor itthon megcsúfolták Vörösmarty sorait: "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely", és helyette a vérzivataros időket idéző Kölcsey sorai léptek: "Szertenézett, s nem lelé honját a hazában".

Immár újra itthon van Kálmán Imre operettjeivel, dallamaival, emlékezetével, itt él közöttünk, velünk, és élni fog mindig, amíg csak zenés színház lesz hazánkban. Emlékezünk reá...
Csak az hal meg, akit elfelednek. Ezért marad Kálmán Imre örökéleű!

Siófok városa nagy fiát, Kálmán Imrét, halála 40. évfordulóján posztumusz díszpolgárává választotta.

A Dél-balatoni Kultúrális Központban minden nyáron nagy sikkerrel játsszák Kálmán Imre operettjeit, német nyelven is. A központ elé helyezték át, a korábban Jókai parkban állott mellszobrát.

Siófokon született, de hogy 1882. október 24-én vagy 25-én, az sosem derült ki pontosan. Valószínűleg éjféltájt érkezett a világra, így nehéz volt eldönteni a pontos dátumot. Ebből később sem lett gond, mert mindkét időpontot megtartotta, s két napon keresztül fogadta a születésnapi gratulációkat. A hat gyermek közül ő volt a harmadik Koppstein Károly gabonakereskedő-vállalkozó és Singer Paula - szelíd, művészlelkű asszony - házasságában. Nevét a gimnáziumi évek során változtatta Kálmánra. Fiatal éveit a Balaton folklórvilága és a siófoki színház légköre határozta meg legjelentősebben. Minden nyáron ott sündörgött a házuk közvetlen szomszédságban lévő - Karpelesz Lipót alapította - Nyári Színkör körül, melynek minden próbájára - hívatlanul ugyan, de - pontosan megjelent. Ahhoz is volt bátorsága, hogy a színpadra, a kulisszák mögé menjen. Lenyűgözte és megbabonázta a színház.
Első tanulmányait az izraelita népiskolában végezte, ahol a zsidóság elismert "szellemi vezére", Rónai Adolf volt tanítója. Alapos képzést kapott, németül is tanult, első zongoraleckéit pedig a kitűnő siófoki művész-tanártól, Remcsák Antalnétól vette. A gimnáziumot már Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Tizenöt évesen már a Zeneakadémiára is beiratkozott, s annak a Koessler Jánosnak lett a tanítványa, akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult.
Később jogot is hallgatott, majd a Pesti Napló zenei rovatának lett a vezetője, majd idővel dolgozott az Új Időknél is. Első színházi sikerét a Tatárjárás című darab hozta, mit 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban. 144-szer játszották, s Bécsben és Prágában is bemutatták. Természetes volt hát, hogy huszonöt évesen az operett fővárosába, Bécsbe költözött. Darabját egy évvel később már New York, Moszkva, London, Róma színpadjain is játszották, s ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban színre került. Bécsi operettszerző lett, liberettóit is osztrák szövegírók készítették, az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wien-ben zajlottak le, és csak azután kerültek Pesten is színre. Ismert darabjai Az obsitos (1910), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A csikágói hercegő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Josephine császárné (1937), de valamennyi közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én a világháború idején játszották először Bécsben, magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban.
A két sikeres "hercegnő-operett" után magánéletében is megjelent egy gyönyörű szépségű fiatal hölgy - Vera Natasa Makinszka, orosz-lengyel származású énekesnő -, kit feleségül is vett. Házasságukból két lány: Lili és Yvonne és egy fiú, Charly született, s Kálmán - ahogyan azt a családi képek is bizonyítják - boldog férj és apa volt.
Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő címszerepét az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte. Ezután el kellett hagynia Bécset, s előbb Párizsba költözött, majd Amerikában telepedett le, ahonnan csak a háború után tért vissza. Zenei munkássága megkoronázásaként 1953. április 11-én Párizsban, Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.
Halála negyvenik évfordulóján szülővárosa posztumusz díszpolgárrá választotta, tiszteletére a Millenium park zenepavilonjában szobrot állított, egykori lakhelyén pedig múzeumot rendeztek be..