Magyar zeneszerző, 1870. április 30-án született Komáromban. Édesapja katonazenekar-vezető volt, a Theater an der Wien kürtöseként működött, és számos táncot, keringőt komponált. Lehár a prágai Konzervatóriumban tanult hegedülni, valamint magánúton zeneszerzés-órákat vett. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel. Ekkor telepedett le Bécsben, s itt a Theater an der Wien dirigense lett.

Első sikeres operettjeit (Wiener Frauen, Der Rastlebinder) Bécsben mutatták be. Az igazi elismerést azonban a Víg özvegy (1905, Bécs), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megtört, de a béke beköszöntével ismét elhangzottak művei a német területeken kívül is, főleg Angliában és Amerikában. A mosoly országa (Berlin, 1929) újabb mérföldkő lett az operett történetében. Utolsó műve a Giuditta c. daljáték volt (1933), ezután felhagyott a zeneszerzéssel. A második világháború alatt rendkívül nehéz helyzetbe került felesége zsidó származása miatt; gyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. A Víg özvegyet ugyanakkor repertoáron tartották szerte Németországban, mivel Hitler egyik kedvenc műve volt. 1946-ban Lehárék Svájcba költöztek. 1947-ben meghalt a zeneszerző felesége, majd a következő évben, 1948. október 24-én Bad Ischlben (Ausztria) hunyt el férje is, Lehár Ferenc.

Lehár Ferenc (Komárom, 1870. ápr. 30. – Bad Ischl Ausztria, 1948. okt. 24.): zeneszerző, karmester. Apja katonakarmester volt, az ő szolgálati áthelyezése folytán került ~ 1880-ban Bp.-re, ahol a Nemzeti Zenedében Tomka István tanítványa, majd a prágai konzervatóriumban Anton Bennewitznél hegedülni tanult 1888-ig. 1890-től kezdődően 12 éven át katonakarmesterként működött Losoncon, Polában, Triesztben, Bp.-en, Esztergomban és Bécsben. Zeneszerzői munkásságát operakompozíciókkal kezdte (Kukuska, 1896). Bécsben 1902. nov. 21-én mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő területét. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. Az 1926 – 38-as esztendőkben Berlinben élt. 1943. febr. 20-án Bp.-en a Garabonciás bemutatóját dirigálta. A II. világháború után Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza Ausztriába. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát. – F. m. Operettek: Drótostót (Bécs, 1902); Víg özvegy (Bécs, 1905); Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem (Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs, 1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934); Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Bp., 1943); továbbá zenekari művek, keringők, indulók, dalok. – Irod. Ernst Decsey: F. L. (München, 1924); Maria von Peteani: F. L. Seine Musik, sein Leben (Wien, 1950). – Szi. Zsigray Julianna: Tragikus keringő (Bp., 1959).