Oszvald Marika és Huszti Péter

Budapesti Operettszínház

"Ha szoros inkognitóban akarsz maradni a népes utcákon, korzókon, sétatereken, leghelyesebben teszed, ha vele sétálsz. Akkor tudniillik minden szem csak őt bámulja, s téged észre sem vesznek. Annyira, hogy mellette nyugodtan csinálhatsz, amit akarsz, akár cigánykerekezhetsz, és nem látnak, többször a levegőbe lőhetsz, és nem hallanak, mert mindenki csak őt lesi, és az ő dalainak, kupléinak, orfeumi nótáinak dallamát zsongatja merengő vagy vidám lelkében" - írta Zerkovitz Béláról 1918-ban Kosztolányi Dezső.

A Szegeden született Zerkovitz apró gyerekkorától fogva erőteljes zenei nevelést kapott, tízéves korától hegedülni tanult. Egyesek szerint nem bírta a lassú tempót, mások szerint balkezének hibája miatt nem boldogult a hangszerrel. Állítólag egyik tanára, Mészáros Imre, a magyar Királyi Operaház későbbi igazgatója kerek perec kijelentette, kár erőltetni a hegedűórákat, a gyerek zenei antitalentum. Ekkor a család lemondóan másfelé kezdte terelni a reáltárgyakban jeleskedő kis Zerkovitzot. A családi kupaktanács a mérnöki pálya mellett tette le voksát.

Az egyetemen a rajztábla alatt azonban mindig megbújt a kottapapír, két vizsga között született az Integrál Böske című dal is. ("Az életem a matematikáé, az analízist szörnyen szeretem, rajongok, ah, a geometriáé', intergrál Böske a nevem."). Ez volt Zerkovitz első - diákok körében - népszerű kupléja, amelyet egy műegyetemi ünnepségen adott elő. Bár tanárai nem rajongtak ezért a slágerért, egy-egy professzor értékelte más irányú tehetségét. Később részt vehetett a Műegyetem épülő szárnyainak kidolgozásában, majd a Királyi Palota restaurálásában.

Zerkovitz a Fővárosi Orfeumba, Baumann Károlynak vitte először dalait, aki nem penderítette ki szobájából, sőt kimondottan tehetségesnek tartotta. Hamarosan a kor dizőzei énekelték kupléit, és első operettje, az Aranyeső is elkészült 1911-ben. Egy csapásra ismert lett Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Milánóban, sőt Amerikában is. A Színészkönyvtár szerint, amikor a milánói Lírico Teatróban bemutatták olaszul írt darabját, a La bambola della prateriát, Puccini is gratulált a magyar zeneszerzőnek. Ekkor Zerkovitz szomorúan megjegyezte: őt csak külföldön szeretik. Nem véletlen, mert irigyei gúnynevet is akasztottak rá: a Lopkovitzot.

De mit számít ez, mikor mindenki az ő slágereit fütyülte, és például Hulló falevél című dalát több nyelvre fordították? A színesbőrű sztár, Josephine Baker állítólag nem győzött hálás lenni a zeneszerzőnek. A kiemelkedő rangúvá emelt Royal Orfeum igazgatójaként Zerkovitz társulatában tudhatta Bakert is. Az amerikai-francia táncos-énekes-színésznő érkezésére komponálta a Gyere Jozefin című dalt, amelyet Baker később franciára fordíttatott. Zerkovitz 1918-1923 között, majd '26-tól igazgatta a Royal Orfeumot, a kettő között pedig a Budapesti Városi Színházat vezette.

36 operettet és megközelítőleg nyolcszáz dalt komponált, köztük olyanokat, mint az Ujjé, a Ligetben nagyszerű, a Lehoznám néked a csillagokat, a Tanulj meg fiacskám komédiázni, a Gyere, te nimand, az Éjjel az omnibusz tetején, a Van a Bajza ucca sarkán címűeket.

Az 1948-ban elhunyt komponista operettjei közül kizárólag a Szilágyi Lászlóval együtt írt józsefvárosi történetet, a Csókos asszonyt játsszák a hazai színházak. A nyolcvan éve készült művet a Budapesti Operettszínház ma este mutatja be a Tháliában - Böhm György rendezésében. Báró Tarpatakyt, aki Pünkösdi Katót (Fischl Mónikát, illetve Geszthy Veronikát) a Bajza utcába invitálja, Huszti Péter játssza.