Gyermekként zongoraművészi ambíciói voltak, azonban kezének krónikus ínhüvelygyulladása miatt a zongorázást hamarosan abba kellett hagynia. Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára, ahol annak a Koessler Jánosnak lett a tanítványa, akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult.
Közben jogot is hallgatott, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetoje lett. A zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfonikus költeményeinek. „Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok... Operettet fogok írni!" - fenyegetőzött.
Huszonőt éves korában Kálmán Bécsbe költözött. Librettóit Bécsben osztrák szövegírók - Alfred Grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher - írták, az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wien-ben zajlottak le, és csak azután kerültek Pesten is színre.
A II. világháború kitörésekor Párizsba, majd Amerikába költözött, s csak a háború után tért vissza Európába, s 1953. április 11-én, zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a Francia Becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettje (Arizona Lady) bemutatóját már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án, s kívánsága szerint Bécsben, a Zentralfriedhofban temették el.
. A zeneszerző a Koppstein- család hat gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot, vezetéknevét később a gimnáziumi évek során változtatta Kálmánra. Fiatal éveiben nagy hatással volt rá a Balaton folklórvilága és a siófoki színház légköre, szünidőben a szomszédságukban lévő - Karpelesz Lipót alapította - Nyári Színkört látogatta, megjelent próbákon is, sőt, még a színpadra is fölmerészkedett. Az ifjú Kálmán Imrét egyszerűen lenyűgözte és megbabonázta a színház.

A művész kisiskolás korában tanult meg zongorázni, középiskolásként a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumot látogatta, tizenöt évesen pedig beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol Koessler János tanítványa lett. Később jogot hallgatott, s vezette a Pesti Napló zenei rovatát, majd az Új Idők-nél is dolgoztott. Első színházi sikerét a Tatárjárás című operett hozta, melyet 1908. február 22-én mutattak be a Vígszínházban. A darabot 144-szer játszották, s később előadták Bécsben és Prágában is. Egy év múlva New York, Moszkva, London, Róma városában is bemutatták, s ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban színre került. Az ifjú zeneszerző a sikerek után az operett fővárosába, Bécsbe költözött, s darabjai innentől kezdve a Theater an der Wien, illetve a Johann Strauss Theater intézményekben zajló ősbemutató után kerültek csak Budapesten.

Kálmán Imre legnépszerűbb alkotásai Az obsitos (1910), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A chicagoi hercegő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Josephine császárné (1937), valamint a Csárdáskirálynő, melyet 1915. november 17-én játszottak először Bécsben, magyarul pedig egy évvel később csendült fel a Király Színházban. Az operettet az ősbemutató után egyfolytában nyolcszázszor játszották, az első évben összeresen harmincezerszer adták elő világszerte.

A népszerű zeneszerző idővel megnősült, a gyönyörű orosz-lengyel származású énekesnőt, Vera Natasa Makinszkát vette nőül, házasságukból két leány (Lili és Yvonne), valamint egy fiú (Charly) született. A családi békét a fasizmus térnyerése dúlta fel - Kálmán Imrének el kellett hagynia Bécset, s előbb Párizsba, majd Amerikába költözött. Az ezt megelőző utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban, ahol Josephine császárnő szerepét az európai operacsillag, Németh Mária alakította.

A művész a háború után visszatért Európába, s végül Párizsban telepedett le, ahol 1953. április 11-én Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjét. Kálmán Imre utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A zeneszerző a francia fővárosban hunyt el 1953. október 30-án - kívánsága szerint Bécsben temették el. A népszerű komponistát halála negyvenik évfordulóján szülővárosa posztumusz díszpolgárrá választotta, tiszteletére a Millenium park zenepavilonjában szobrot állítottak (Varga Imre alkotása), a művész egykori lakhelye pedig múzeumként működik. Életéről 1984-ben Az élet muzsikája címmel film készült, Huszti Péterrel a főszerepben.

2002 óta Kálmán Imre születésnapját (amely Lehár Ferenc elhalálozásának napja is) a Magyar Operett Napjának nyilvánították, melynek kapcsán díjakat adnak át a műfaj kiválóságainak.

Felavatták Kálmán Imre szobrát, kiállítást nyitottak a komponista eredeti tárgyaiból, relikviáiból és kottáiból, valamint számos külföldi vendégművész fellépésével ünnepi gálaestet rendeztek, ahol elismerésben részesítették a társulat négy művészét. Lehoczky Zsuzsa, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas kiváló művész életműdíjat kapott, a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Marsallbot-díjat pedig ezúttal Szabó Dávidnak ítélték. Az év operettszínésze Kalocsai Zsuzsa, az év musicalszínésze pedig Dolhai Attila lett. Az idei elismeréseket Horváth Csaba kultúráért is felelős főpolgármester-helyettes adta át a díjazottaknak a Budapesti Operettszínházban.

- hirextra.hu/ sulinet.hu/ Pogonyi

Az orfeumcsillag Vereczki Szilvia és Edwin Lippert-Weilersheim herceg reménytelennek látszó szereleme köré fonódó történet akár banálisnak is mondható. A nosztalgikus operettben omnia vincit amor, a szerelem legyőzi a gőgös szülők ellenkezését, sőt, az akadékoskodó Bóni gróf is megtalálja párját Stázi grófnő, Edwin korábbi, szülei által rákényszerített menyasszonya személyében.


Leo Stein és Jenbach Béla librettója még 1914 tavaszán íródott, ám a háború kitörése miatt hallgatásba süllyedt Kálmán csak egy évvel később áll neki a zene megkomponálásának. A budapesti operett minden találmányát, trükkjét felhasználva igazi orfeumi egyveleget komponált a pikáns párizsi sanzonból, az édes bécsi valcerből és a stilizált pesti cigányzenéből. Kálmán még kevésbé zavartatta magát bizonyos zenedrámai követelményektől, mint Lehár a Víg özvegyben. Lényeg: a tánc. A Monarchia haláltánca. A Csárdáskirálynőben sok minden paródiaként hat az egész darabot átható irreális orfeumvilág révén. „Itt a lét csak látszat" - éneklik Ferkóval az élükön az orfeum törzsvendégei. A magyar nyelvű szellemes dalszövegek Gábor Andor munkáját dicsérik, aki az eredeti német szöveget sok invencióval fordította, sőt kissé kifordította, a pesti sanzonok szövegvilágának stílusában.
A librettót 1954-ben Békeffi István és Kellér Dezső átírták, a primadonna szerepből kiöregedett Honthy Hanna számára főszereppé bővítették Cecilía (az eredeti változatban Anhilte), és kibővítették Miska szerepét, a harmadik felvonás színhelyét pedig egy hotel halljából egy karlsbadi sétányra helyezték át.
A mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a könnyed réteg, a banálisnak látszó történet alatt a történetben valódi hús-vér alakok, igazi mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést, amint azt Bóni gróf és Kerekes Ferkó éneklik: „Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!" A mű által hordozott kettősséget hűen jellemzik az olyan dalrészletek, mint az "Itt a lét csak látszat, itt minden ember játszhat" vagy az "Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még. Angyalok, ha ránk lenéznek, suttogják, lám a földön is van égi boldogság."


Előadásunkban a történet elmesélése közben szimultán kívánjuk megidézni a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt. E teátrális formában a fordulatok színházisága felerősödik, a műfaj, a történelmi háttér és maga a történet egyaránt exponálódik. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az „utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a hamadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.


A Csárdáskirálynő színrevitelében a rendkívüli látvány, az élő nagyzenekari muzsika, a kiváló énekhangok és a színészi alakítások kiemelkedő színházi estet ígérnek minden közönségréteg számára.

Felüdülés visszaröppeni az operettek

kilencven évvel ezelőtti fénykorába,

s újra hallgatni Kálmán

Imre fülbemászó dallamait. Szinte

elszoktunk ettől a csupa dallam

zenétől, a humorral is fűszerezett

édes-bús szerelmi történetről nem

is beszélve. A Honthy–Rátonyi-féle

negyven évvel ezelőtti, bakelitlemezről,

vagy a debreceni Csokonai

Színház hajdani előadásaiból

visszacsengő dallamok hatása alá

kerül az ember szinte észrevétlen.

Mert bár volt olyan korszak,

amikor maga a műfaj megosztotta

a nemzedékeket, ha az ember

belehallgatott ezekbe a dallamokba,

előbb-utóbb azon vette észre

magát, hogy folyton dudorászsza

őket. Kulturális örökségünk

e meghatározó darabjából sugárzik

a magyaros temperamentum.


Az előadás



A művet 1915-ben mutatták be Bécsben, majd 1916 novemberében (Ferenc József halálának havában) került magyar színpadra. (Ekkor az olaszországi Isonzó fronton a fél milliót meghaladta a halottak, és csaknem az egymilliót a sebesültek száma.) A darab hamarosan világsikert aratott, Svédországtól az Egyesült Államokig mindenütt játszották. Ahogy egyik korabeli bécsi kritikus írta: „Az egész világ két dologtól visszhangos: az ágyúdörgéstől és a Csárdáskirálynő sikerétől."




A Csárdáskirálynő
A Csárdáskirálynő talán a legismertebb operett. Sokatmondó tény, hogy a statisztikák szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a világon valahol fel ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban - a Csárdáskirálynő valamely dallama.
Megnősült, felesége az orosz-lengyel származású táncosnő, a fiatal Vera Maria Makinszka lett. Házasságukból két leány: Lily és Yvonne, valamint egy fiú, Charles született.
Legismertebb művei: Az obsitos, A cigányprímás, A csárdáskirálynő, Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, A Montmartre-i ibolya.
Első nagy sikere a Tatárjárás volt, melyet 1908. február 22-én mutattak be a Vígszínházban. A Tatárjárást 144-szer játszották, s nemsokára Bécsben és Prágában is előadták. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa.
Kálmán Imre 1882. október 24-én született Siófokon, Koppstein Károly és Singer Paula fiaként. Vezetéknevét később, a gimnáziumi évek alatt Kálmánra változtatta.